Túloldal

Túloldal

Szeretem azt, ahogy a fénnyel bánsz. Persze, lehet beszélni a kompozícióról, hisz a kinn és benn ettől nyer értelmet, fura a szabadság, ha a kerítésnél maradunk, mert nem merünk továbblépni, ez jut eszembe róla, de ami a leginkább megfog, az a tónusrend. Ráadásul ez jó ellenpontban van az élességgel, ami a már szinte bántó határán van, mégis a lágy tónusok visszahozzák ezt. Szép munka! Jöhetnek az önportrék is. :) Mert hogy ígértem, hogy mondok ötletet a személyességre, és azt gondolom, hogy ez ott keresendő benned, azaz az önportré segíthet abban, hogy megtaláld azt, ami akadályoz most az önelfogadásban, vagy önszeretetben - ez lehet, hogy csak grammnyi tétel, észrevehetetlen szint, de mégis lehet valamiféle fűszerező szerepe a képeiden, ha jelen lehet. (hegyi)

Hozzászólások

27
Értékelem!

Hehe, az is jó, ha a fióknak csinálod, de a félkészt is lehet ám ide feltenni, tudod, legalább tudok miről beszélni és nem csak tátani a szám. :)

29
Értékelem!

Köszönöm az elemzést! Készülgetnek az önportrék, még az sem kizárt, hogy lesz olyan, amit feltöltök.

27
Értékelem!

Van ötletem, majd írom az elemzésben, ha ideérek.

41
Értékelem!

Köszönöm a hozzászólást, Tamás. Megpróbálom leírni, mostanában min is dilemmázok, mert valahol rímel a véleményedre.
Jópár év kihagyás után tavaly vettem megint fényképezőgépet a kezembe. Egyelőre leginkább a gyalogtúráimon készítek képeket, bár én inkább amolyan vázlatokként gondolok ezekre a fotókra (tájfotózásra majdnem alkalmatlan eszközökkel, a lehető legrosszabb napszakokban születnek a képek). Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy emiatt elkezdtem nézelődni a neten, hol is tart a tájfotó. Először leesett az állam, mert hihetetlen profi figurákat találtam - olyan pacákokat, akik majd minden idejüket terepen töltik, ráadásul a világ legizgalmasabb tájain. Szóval vannak ezek a figurák, akik tökéletes technikával, mesterien komponált képeket készítenek a lehető legideálisabb és legérdekesebb fényviszonyok között, a világ legszebb helyeiről. Az ember elsőre csak ámul és irigykedik a fotókat látva. Aztán egyszercsak rájössz, hogy mindennek ellenére ha láttál 10-20-30 ilyen "tökéletes" képet, akkor tulajdonképpen mindet láttad, nincs bennük semmi lélek, még az alkotókat sem tudod megkülönböztetni. És akkor jön az elgondolkozás, hogy hogyan is kéne ezt csinálni, merrefelé is kéne menni. No itt tartok én most, és igazi válaszom nincs, csak ilyen-olyan próbálkozások, mint például a fenti kép is.

35
Értékelem!

Első pillantásra tudtam, hogy ez a Te képed. Ez nagyon jó, azt jelenti, hogy van stílusod, van a képeidnek ereje és hogy minden föltett képed nagyon szép!

Régóta hezitálok, ezen a hozzászóláson. Mert azt szeretném mondani, hogy ne csinálj mindig szép képet! Hogy, legyél sokkal egyszerűbb, ne pakolj rá minden képre érzelmi pluszokat. Remekül komponálsz, érzed a színeket. De, szerintem legalább is, ezen a képen is túldramatizáltad a fényviszonyokat. Nem giccsesek a képeid, de kevesebb érzelmi töltéssel, lehet, hogy erősebbek lehetnének. Az önportréd ezért tetszik jobban a többinél, az visszafogott és remekül komponált. Biztosan nem népszerűek a nézeteim, de komolyan gondolom őket.

Üdvözlettel: Bojtár Tamás

Új hozzászólás