Na hát ez az, amiről beszélek. Hogy a Gime ugyanakkor, miközben néha azt bizonyítja, hogy nincs elég türelme a saját képét teljesen befejezni, ugyanakkor meglát egy ilyen helyzetet, és létrehozza azt a csodát, amiért érdemes várost fotózni. Ez a kép nemcsak azzal éri el a hatását, hogy ez egy meglesett helyzet ezzel a figurával, azon a széken, hanem mindehhez ezek a titkos kis lépcsők, az emeleti gang fejünk fölött húzódó tetőrésze, mind-mind a kis virágok, amik virágoznak, a kis ruhaszárító, a fának a levelei mind hozzátesznek ehhez a meséhez. Ráadásul a teret is nagyon jól szabdalja, osztja. Csak így tovább! Ez az irány nagyon jó irány, ha lehet azt mondani, akkor ezzel érdemes foglalkozni, és a többi képnél, aminél nekem kérdéseim merültek föl, akár a szökőkutasnál, akár a Visszaforduló tükörnél, azt hiányolom, ami ebben a képben megvan. Gime, talán így jobban fogod érteni, hogy mi a bajom az előzőekkel. Ami ebbe a képbe sűrítődik mondanivalóban, amit a kompozíció megerősít, az a mese kell a többi képre is. (hegyi)
értékelés: