Takarítás közben.

Ezt a képet is helyretesszük, mint kategóriát, mert jó lenne, ha a Csendéletből átkerülhetne az Absztrakt leckébe. Sok minden más leckébe találna, a csendélet ennél szigorúbb meghatározásokhoz kötött. Tessék megnézni a leiratban, vagy a Tanfelügyelő által szerkesztett Estiklopédiában a csendélet leírását. Amit viszont képileg kapunk, az egy tökéletesen rendben lévő meglátás. Én annak örülök ennek a képnek a kapcsán, hogy nyitott szemmel jár Zsófi, és figyeli azt, hogy mit lát a környezetében. Ezek nem csak annyira elegendőek számára, hogy megfigyeli, elmosolyodik rajta, és kész, hanem veszi a fáradságot, előveszi a fényképezőgépét, és nekünk is megmutatja azt, ami neki élményként megjelent. Ahogy a leiratból látjuk, hogy takarítás közben a fűtőtestre helyezett törülköző olyan élményt adott neki, mintha valaki átfont lábakkal várna, és üldögélne a radiátoron, és nézné őt, hogy Zsófikám, mikor megyünk már buliba, már unom ezt a takarítósdit. Tehát az üzenet tökéletesen rendben van, szeretem ezt a fajta absztrakciót. Még egy fontos dolog: visszatértünk a fekete-fehérhez. Ez azért jó, mert megint arra tudnék utalni, hogy lehet, hogy ez egy koszlott sárga radiátor, hulla színű falakkal, és lehet, hogy ez egy halovány kék törülköző, ami lehet, hogy abban a formában nem azt az esztétikai élményt adja, és elvitte volna a nézőt más irányba. Ez egy nagyon jó döntés, hogy redukció történik, hogy a szürke árnyalatokkal sokkal nyugalmasabb, a színektől kevésbé zaklatott helyzetet mutat ez a beállítás. Ezt is erénynek gondolom, sőt arra tudnám sarkallni a többieket is, hogy ennek kapcsán figyeljétek meg, hogy esetleg mégiscsak jó lenne azt az őrületet is kipróbálni, amit Hegyi mond, hogy egy jó darabig próbáljunk meg fekete-fehérben fotózni, azért, hogy a formai és tónusbeli dolgokat be tudjuk gyakorolni. Ezt egy három csillagos megoldásnak gondolom, ha Zsófi egyetért azzal, hogy ez az Absztrakt leckébe átkerüljön. (hegyi)
értékelés: