A Margitot lelkesíteni szeretném, hogy az a munka, amellyel a test fénnyel való kapcsolatát, az emberi testet elkezdte megfigyelni, ez egy nagyon-nagyon nehéz út. Lelkesíteni szeretném, hogy haladjon tovább, dolgozzon ezzel az egésszel. Továbbra is azt szeretném elmondani, amit az előző képnél is, hogy több bátorságot kérnék tőle, ugyanis a fölső vízszintes képszél megint a mostani értelmezésben nem kompozíciós eszköz, hanem egy intimitást védő, anonimitást segítő komponálási módszer. Olyan most így a kép, éppen attól, hogy nem a ritmika, hanem a védekezés okozza ezt a szűkített komponálást, minthogyha egy társkereső oldal egy képét látnánk. Nagyon fontos ezeket önmagunknak kimondani, és a szabadság a mi kezünkben van, hogy a fényképezőgépet hova helyezzük el, hogy az a része is érvényes legyen ennek a munkának, mert természetesen az elfogadható, hogy az ember nem egy manifesztumot szeretne elkészíteni saját magával kapcsolatban, tehát úgy elhelyezni a gépet, hogy a saját magunk szemérmessége meg tudjon maradni, ugyanakkor pedig kompozícióban is működjön a képzőművészeti alkotás. Ez most itt, ennél a képnél is úgy érzem, hogy abból az okból nem valósul meg, hogy egyszerűen váll környékén a fejet levágtad. Javasolnám ismétlésre ezt a munkát. (szőke)