Láncreakció - Dóczy képre.

A képet önmagában értelmezve, és éppen azért, mert valószínűleg az alagutat látjuk a Clark Ádám tér felé. Az út végén sejthetően a Clark Ádám tér fényei azok, amelyeket látunk. Akár, ha a köldök házi feladatot is néznénk, a perspektíváról, a valahova való útról utazásról beszél ez a kép. Ha nem a balról jobbra, jobbról balra, föntről le, lentről föl sík elmozgatásokat vesszük alapul a kép szempontjából, hanem a térbe, a tér illúziójába való beérkezést és onnan való visszaérkezést, akkor azt mondom, hogy az előtér, középtér, háttér viszonylatában annyi a probléma, hogy az elmosódott mozgásban lévő formák nincsenek viszonyítva, a képfelületen nincs olyan kiindulási pont amitől mindez a furcsa fény, pászma rendszer kellően misztikussá válna. Ez alatt azt értem, hogy vagy az előtérben, vagy valahol kellene egy fix viszonyítási pontnak is léteznie. Nem fogadható el, hogy csak kizárólag a keret az, ami 100 százalékosan és élesen, és előttünk tapinthatóan indítaná el azt az óriási teret, azt az óriási suhanást, azt a térmozgást, amit itt a kép középpontján, megint azt mondom, mint fraktálban, látnunk kellene. Alapvetően mindezeket ugyanakkor mozgás kategóriájában is kellene értelmeznem és önmagában pedig - pont emiatt, mert nagyon sok mindent helyre kellene tenni a képben -, nem tudom elfogadni a láncreakció házi feladatba, a mozgás házi feladathoz tenném át és mindaz érvényes, amit eddig elmondtam függetlenül attól, hogy megjelölt a kapcsolódási pontja a láncreakció képnek a Camillánál. Tehát visszaadnám ismétlésre a láncreakció sorozatban és mozgásba áthelyezve egy disznó. (szőke)
értékelés: