Valamiért nekem erről a képről a Kill Bill c. film jut eszembe, meg ne kérdezzétek, hogy miért, mert nem tudom megmondani. Talán a tekintet, talán a tükör használata, az egész olyan, hogy valamit ez a lány észrevett a tükörben, és mindjárt visszafordul, és valamilyen gesztussor elindul, aminek nem tudjuk, hogy mi lesz a végkimenetele, de valószínűsítjük, hogy nem biztos, hogy az olyan nagyon jó lesz nekünk. Nem egy vidám kép, még akkor sem, ha egyébként maga a sztori, amikor történt, lehet, hogy egy vidám helyzetnek volt egyik része. De hogy ebben a pillanatban nem a Disneyland-re gondolt az alkotó, abban egészen biztos vagyok. Én ezt azért tartom jónak, mert azáltal, hogy ennyire a semmiben lebeg ez a tükör, olyan az egész, mintha valamilyen helyzetből, valami kukucskálóból is elképzelhetnénk, hogy kinéz valaki, és azzal történik egy farkasszem-nézés, és az megint egy másik izgalmas történet. Szóval nagyon dinamikus a kép, nagyon jól működik. Ha a leckebesorolást nézem, hogy Utazás és megérkezés, hogy itt a képcímből is arra juthatunk, hogy ez valamilyen utazási helyzet. Az utazás mindig egy ambivalens érzés, akkor is, ha az ember elindul, és akkor is, ha megérkezik, és ebből valamennyit most sikerül érzékelnünk: a kíváncsiságot a külvilág felé, de a visszatekintést is, azt is, hogy vágyom is én erre az útra, de valamiért mégis szomorúan gondolok vissza az előző helyzetre. Három csillagos kép lenne ez, ha értékelném csillagokkal. (hegyi)