Köszönöm Tamás, azt hiszem el kell fogadjam, amit mondasz, még akkor is, ha belül más állt bennem össze, de be kell lássam, hogy ez utólagos és nem elődleges, vagyis ha megvizsgálom a helyzetet, akkor bizony utólag állt össze bennem ez képsorrá, amikor csináltam, akkor nem volt tudatos a dolog. Köszönöm!

Elemzés

Kinek ne jutott volna még eszébe, hogy az autóból menet közben felvillanó képeket megörökítse? És kinek nem jutott még eszébe, hogy az esőcseppeken keresztül fényképezzen? Ha ráadásul mindkettőt egyszerre tehetjük, akkor fellángol az alkotó kedv, gépet ragadunk, és exponálunk.
Hogy miért nincs tele a világ autóból menet közben készült remekművekkel, annak két oka is van. Az egyik nagyon hétköznapi, nehéz rávenni bárkit, hogy a kedvünkért órákig autót vezessen, számára érthetetlen célból. A másik az agyműködésünkben keresendő. Az agyunk, nem a szemünk által közvetített képeket értelmezi, hanem a szem által vetített képek és képrészletek sokaságából, valamint a memóriánkban tárolt tapasztalatból állítja össze a tudatosult látványt. És bár mindez rendkívüli sebességgel történik, ha erre a kezünkkel is reagálni kell, hiszen exponálni szeretnénk, akkor többnyire lemaradunk az agyunkban összeállt képről. Vagyis hát, ez nem egy spontán műfaj. Eredményt, csak sok gyakorlással lehet elérni és azt is csak jól ismert útvonalon, ahol előre tudjuk, hogy hol akarunk exponálni.
Mindezt Zsolt mentségére mondtam el. Öt képet kapunk, de a képek között nincs olyan különbség, amely indokolná ezt. Nem érzem sorozatnak, inkább csak bizonytalanságnak, hogy válasszátok ti ki melyik a legjobb! Minden képen három motívumot látunk, az autó belsejét (a szélvédőt is beleértve), középtér gyanánt az utat, és háttérben a forgalom szépen életlenedő fényeit. Az előtér mind az öt képen kissé bizonytalan, nincs eldöntve, hogy a műszerfal része-e a képnek. A szélvédőt borító esőcseppek talán az ötödik képen állnak össze, de a jobb alsó sarok itt is kissé üres, mert a középtérben nem történik semmi. A negyedik képen, az autó előtt álló figurát nem nagyon tudom értelmezni, mert ha az autó megy, akkor ez egy krimi, ha áll, akkor meg túlságosan esetleges a szituáció. A legerőteljesebb motívum, a felső lámpasor vé alakja, az visz némi dinamikát a képekbe.
Én ezeket a képeket spontán kísérletnek érzem, melynek érdemes levonni a tanulságait.
Csillagot, majd a legközelebbi, már tudatosabb és sikeresebb munkára adnék.

Erről a képről is beszélgettünk Sebivel a Garázsmenet című műsorban kedd este.

Minél több, és minél íveltebb belülről, akkor szép a bokeh. :) Meg persze a kép minőségének is jót tesz ha a picit DOFon kívűl vagy belül levő képi elemek nem háromszögletűek pl. mert akkor csúnya moire-mintás és/vagy "foltos" bokeh lesz a végeredmény. De szerintem ezt Zsolt is tudja csak provokál. :)

mé' hány lamellás a jó? :)

igen, korrektebb lett volna ha 7 lamellás blendenyílást írok... :)

Szép képek. Azt is mondhatnám, hogy a káprázat játszott veled.

Ági, ez a meghittség érzésed szerintem pontosan a befelefordulás. A karácsonyi fényes emlékképek + a befelé fordulás, a szűkebb szféra, a hó, azt hiszem, ez rokonítja benned az érzést. És bennem is! Én szeretek esőben szobámból kifele nézni. Szeretem az első hóesést is a városban este, hazafele autózva. Meghitt és békés. Igazad van, megpendíti azokat a húrokat bennem is!

Először mikor láttam a kész képeket - hiszen mozgó autóban, este, haladva a buli felé a kontroll megszűnik - azt gondoltam, hogy egy kép. De aztán újra átpörgetve a képeket (még kb 3 kép van, amit kihagytam), azt gondoltam, hogy ha van ennek értelme egyáltalán, akkor sorozatban van, épp a mikrováltozások miatt.

Nekem is tetszik, jó hangulata van, azt is mondhatnám, hogy karácsonyi. Az utóbbi lehet, hogy a nehéz (havas) közlekedési viszonyok miatt, nekem pl. a lámpák is karácsonyi égősorrá alakulnak.

Már bőven leírták amit, szerettem volna hozzászólni, szóval Tetszik!
Az iszony részről közelítettem volna meg én is, de hát nem csak ez, ha már ott az a szép V-bokeh vagy mizé.. Ha utazok és pláne este, nem beszélve a csapadékról leginkább nekem is egy befele fordulás, gondolati tekergés ami jön olykor; kifele bambulás, nézés, de ugyanakkor egy betekintés, 'belátás'. Amennyire gyorsan változik a táj a közeg úgy jöhetnek és tűnhet elő újabb érzések és felvetések. Ahogy a fókusz is ilyenkor eltér a megszokottól, változik alakul ahogy az elmélkedés folyamata tágul, szűkül, miként a blende is.
Sokan megcsinálják ezt a képe(ke)t, én is de általában valahogy nem érzem azt amit kéne, szimplán egy fényfolt játékot lírával vagy drámával fűszerezve de hiányzik belőle a gondolat az értelem és így az érzelem is, ami ennél jelen van.. Talán ennek, csak így sorozatként van értelme és fogalmazódhat meg amire lehetőséget nyújt.
(Valószínűleg rímel az előző h.szólásokra, de nem tudatos mimikriként..)

Szabó István is István :) Az első hozzászólásba írt bele, ezért annak az ideje lett érdekes.

Ja, látom :)
A 7szögletű blandenyílásra gondoltál, én meg arra, hogy 7 állása van :))
(ez egy módosított hsz volt!) :))

Technikai nyomozati anyaghoz:
Én nem látom keveredve az időpontokat a hozzászólásokban, ilyen sorrendben keletkeztek azok, és nem írtam bele a régibe. Korábban egyszer megnéztem a szerkesztést és úgy láttam akkor (megvizsgáltam, ez szakmai ártalom :) hogy csak oldalt, a friss hozzászólásoknál módosul a sorrned, itt bent akkor sem.

Zoli! Honnan látod, hgy 7 blendéje van annak az obinak?

Nikkor 1.4 50-es. Nem mai darab. :)

A látószöget illetően igazad lehet, valószínűleg az oldalirányú elmozdulás miatt a sarokban a tisztítatlan terület változását hittem zoomolásnak. A fókuszcsúszás látszik a lámpák képén is Érdekes, hogy 7 blendéje van az objektívednek. Ez a Nikkor 1,8/50 lenne?

Mert - ahogy látom - lehet utólag szerkeszteni a hozzászólást, és István beleírt a régijébe, ezért változik az időpontja.

Fix 50-es objektív, tehát látószög biztos nem változott, amennyi mozgása van a dolognak, az max abból adódik, hogy én esetleg előbbre hátra mozogtam az ülésen, de ez nem lehet nagyon sok. A változás inkább abban van, hogy hova tettem az élességet, tehát egyrészt a blende volt nagyobb az elsőnél, másrészt a fókuszpont változott, ahhoz, ahogy és amit ritmikailag akartam, ezt jól látod, hogy van benne egy ilyen mozgás. Köszi!

Húha, ez hogy is van? MIntha keverednének a hozzászólások időrendileg... Node a képsorozat:

Érdekes az első kép picit kilóg a sorozatból. Talán azért mert nagylátószöggel indul, aztán utána ugrik a látószög szűkebbre és onnantól folyamatosan nyílik perspektíva egészen az áttünő gyalogosig, majd vissza. Mintha a sofőr menne, mendegélne a csúf időben picit belerévede az esti fények, vízcseppek, hókristályok varázsába, hallgatva az ablaktörlő metronómjának monotonitását. Bizonyára zene is szól. Aztán ebből a lebegésből ráeszmél az úton keresztbe vágó kékszatyros alakra. Satufék, kamera előre billen, majd az utolsó képen ismét visszatér a nyugalom.

Több síkon is vannak itt kérem viszonyok. Útviszonyok, iszonyok, és viszonyok. :)

István, köszönöm, és bevallom, örülök neki, hogy ilyen aktívan elmondod a gondolataid, mert úgy érzem, csak így tudhatjuk meg, hogy mi van a másik fejében, a telepátia nekem még nem működik biztonsággal. :) Vagyis azt gondolom, hogy nem is az a legfőbb szempont, hogy mindannyian ugyanazt "vegyük le" egy-egy kép mondandójából, hanem hogy amit érzünk, gondolunk, azt próbáljuk megfogalmazni, mert az mindenképpen segítség lehet az alkotónak.

Ami a képsort illeti: természetesen szerepe van annak, hogy életlen, és hogy valós a párhuzam a látásélesség elvesztésével, hiszen maga az élmény az, hogy ül az ember az autóban, viszik, tehát bambulhat, és bambul is, kifelé, miközben befelé esetleg zajlik egy belső monológ. Ezért a válasz Tamásnak, hogy valami ilyet gondoltam, igen. :)

Másik István: nem tudom, mi az az aero, vagy mi, szóval ez egy normális lapát, és nem, nem gázolaj, hanem jég, azaz ráfagyni készül az ablakmosó, de valóban kopottak a lapátok. Azért nem szeretek télen venni újat, mert tél végére úgyis bereped, beszakad, ahogy odafagy, szóval majd tavasszal.

:) Kedves Tamás, az ingbe belebújtam, mert az aranyjánosi anekdótát idézted fel bennem. De van egy mentségem: itt nem azt szerettem volna elmondani, hogy mit gondolt a szerző, hanem azt, hogy mit gondolok én! :)) Ugye Arany néhai elmezője mondta azt, hogy "azt gondolta a szerző..." mire Arany, hogy gondolta a fene! Sok helyen ennek mentségébe burkolóznak társaink, nem mernek szólni, félnek felvállalni véleményüket, félnek, hogy megbántják a másikat. Pedig lehet finoman is beszélni. No és nem feltétlen kell, hogy megértsem a művet, de a csend a művészet igazi halála, nem a félreértés :) Sőt! nem egy alkotót ismerek, aki azért alkot, hogy meghallgassa, mit gondolnak róla mások. Mit látnak bele. Nem az érdekli őket, hogy maguk világát eljuttassák, hanem hogy a másikét kibontsák...
Elnézésedet kérem, ha félreértettem, illetve egyáltalán, hogy ilyen hosszú lére eresztettem. Ne érts félre, tudom, hogy humorod egyébként találó! :)
Üdvözlettel: István

Gondútad vóna?

Ahogy látom még a régi rendszeres, nem az Aero-s tehát sokkal olcsóbb is. + ezer körül vannak. Csak meg súgom , nekem évente kell cserélni és 11 ezer, az aero.

Xar az ablaktörlőd, cseréld ki, baleset veszélyes.
A képek csodásak.

Csak felverődött rá a gázolaj... alkohollal mosd le a gumilapátokat.... :-)

Jaj, nagyon jó ez a képjáték sorozat!... Kiáltottam fel amikor megláttam a képeket, majd megláttam, hogy Zsolt a szerző, így friss beiratkozóként csendesebre kellene fognom a rajongásomat, mert még félreérthető lesz e magatartás, és visszatetsző a többieknek ("ugyan, mit tolong már itt!") De hogy érthetővé váljon rajongásom oka, ahhoz hozzátartozik egyfajta visszaigazolás is. Ugyanis korábban készítettem egy képsorozatot egy eső után, ahol az üvegre száradt vízkövekre fókuszáltam. Háttérben őszi naplementében egy dunai kikötő fektette a szőnyeget. Akinek megmutattam, az csak azt mondta hogy nahát! Mi az ott? Tükörtojás? (egy villanybúra elmosódó képére...:) Alkalomadtán szívesen megmutatom majd itt is a képet, csak a történet vizualizációja kedvéért.

De vissza! Itt ugyanúgy látom a háttér matériát - a háttér színpompáját, a közeli részleteket, és ebből az egészből egyfajta meghittség árad felém - noha az életlen látás szimbolikáját sem szaba figyelmen kívül hagyni, főleg a cím hatása alatt. De mondhatnám, a bezártság, elzártság kivételes öröme számomra ez a forma, amikor a messzinek csak színeit érzékelem, és a közeli apró áll a fókuszban. Számomra filozófikus tartalommal is bír - átvitt értelemben az önvizsgálatra, önszemléletre mutat, de mindenképpen a szűk környezet vizsgálatára, és abban lévő helyzetemre.
Mégis, a sorozatból különösen kedves nekem az utolsó kettő önmagában is, és egymás viszonyában is. E kettőben kihagyhatatlan a háttér varázsa. A sorozatban szemlélve talán ez az Út maga...
Nekem erről meséltek fotóid.
Üdv. István

Köszi!
(van valami olcsó, de jó és tartós forrásod Cliora?)