Nagyon érdekes, hogy kinek, mi kelti fel az érdeklődését. Miközben tálcán kínálja Sándornak a véletlen vagy a valóság a lakókocsi üvegében tükröződő tájat, és ennek a tájnak valamint a valós tájnak a párhuzamából adódó lehetőséget, a 10 ujjamat megnyalnám, ha én ezen dolgozhattam volna, Ő nem ezzel foglalkozik, ez csak úgy lazán oda van téve. Olyan furcsa tapétaszerű az egész. Az ő figyelmét nem ez kötötte le. Ez ott van és korrekt, de továbblép, és azt mondja, hogy ez a madárszárnyú szék felület az, ami engem érdekel. Attól, ahogy ez az egész ebben a tört felületű terméskő borítású helyzetben megjelenik, és még ide bekomponálódik az autó orr darab is, az egésznek van egy fáradt hangulata. Abszolút érzem azt, hogy ez egy itt felejtett, magára hagyott szituáció, ami valóban utószezon, ami valóban a már csak véletlenül betoppanó turistának adatik meg, hogy nem a szépségre utazunk és nem arra, hogy eladjuk azt, amit el lehet, és nem a kényelemre, hanem igenis erre a törött székre ebben a fáradt fényben. Van ebben egy nagy adag magány és lemondás is. Ugyanakkor van egy kis pajkosság is abban a fényviszonyban, amiben ez készült, úgyhogy ez egy nagyon érdekes és Sándoros megoldás. Köszönöm. (hegyi)
értékelés: