Manfredonia, 2012.09.26.
Két képből áll a beküldött munka, gondolom egy felületnek az északi és déli oldala. Az az érdekes ezzel az egésszel, hogy számomra a legnagyobb hatása annak van, ami az első képen történik. A kiégett fű meg az egész lakótelepi helyzet ezzel a falfestménnyel (amiről mellesleg nekem Botero jut eszembe), így együtt részben bájosan értelmetlen, részben egészen megkapó az, hogy vannak helyek, kultúrák, ahol ennek nem csak létjogosultsága van, hanem természetes helyzete, miközben tökéletesen értelmezhetetlen, hogy ez itt mi akar lenni, és miért van ott. Mindezt a Sándor-féle speciális képalkotási mód összerántja egy nagyon hatásos kompozícióvá, és ez a kép akkor is működne szerintem, ha csak a kerekesszék lenne rajta, de azzal, hogy ez a kocogó hölgy is rákerült a képre, ezzel az egész kapott egy olyan plusz feszültséget, dinamikát, ami számomra nagyon fontos. A második kép már kérdésesebb. Én valószínűleg valami kis utómunkát csináltam volna pont ezzel a falfestménnyel, ugyanis túl nagynak érzem a dinamikai különbséget. Értem én, hogy ha szociografikusan közelítem meg az épületet, akkor az északi és a déli nem lehet egyforma tónusban, de engem nem a szociografikus megközelítés varázsol el itt most, miközben persze van erre utalás az autókkal, a fiatalokkal, a kerekesszékkel. Az egésznek van egy ilyen érzete is, de mégis azt mondom, hogy ez számomra akkor lenne egészen jól értelmezhető és izgalmas, ha visszább jönnénk tónusban egy kicsit. Én most erre kettő csillagot adok, Sándor, az első kép abszolút rendben van, a második most nekem ront az összhatáson. (hegyi)
értékelés:
Nálam is sötétebb, de nem túlságosan, mert kivehetőek festmény alakjai, a témája. Csak a fotó többi összetevőjéhez képest (világoskék ég, háttérben lévő házak, alakok, előtérben lévő napsütötte fű) túl sötét a falfestmény, és ahhoz képest is, hogy gondolom őt szántad főszereplőnek.
Hoppá: nem gondoltam, hogy ez a kép némely monitoron befullad, és nem jól látható. Mielőtt egy képet kiadok, mindig megnézem úgy, hogy a monitoromon mindent default-ra állítok. Ezzel is így tettem, és úgy találtam, hogy éppen annyira látszik, amennyire szeretném, miközben megőrzi az éjszaka-északi oldal jellegét. Úgy tudom, te kalibrált monitorral dolgozol, azon tehát jónak kell(ene) lennie. Kíváncsi lennék, és sokat segítene nekem a jövőre nézve, ha más is visszajelezne, hogy szintén túl sötétnek ítéli-e meg a képet?
Sándor, ha ugyanolyan értelmezhetőséggel tudom szemlélni a második kép falfestményét, akkor valószínű hatást is tud rám gyakorolni, ahogy az első kép, így viszont azzal, hogy bebukik tónusban az egész, számomra értelmezhetetlen tartományba csúszik a témád, bogarászhatom, mi lehet rajta, de míg az első bevonz, a második taszít, és nem a téma miatt, hanem mert extra erőfeszítést vár tőlem abban, hogy egyáltalán lássam, mi van rajta. Azaz ha a formát ilyen szinten rendeljük alá a tartalmi, gondolati résznek, akkor könnyen elveszítjük a nézőt. Az ami az első képen tónusban egy jól átfogott, érthető, élvezhető ügy, az a második képen olyan ugrást tartalmaz, ami kopogós, kemény és mindent "megtesz", hogy ne akarjak a fő témával foglalkozni, hiszen még a haragos fű is részletesebb, mint a falikép. Erre kéne megoldást találni. Szerintem.
Köszönöm, Zsolt, az elemzést. Ez egy ismeretlen rendeltetésű építmény északi és déli oldala a városka tengerparti sétányán, a "lungomare-n". A második kép igen erős ellenfényben, expozíciókorrekció nélkül készült, szükségszerűen sötétebb a téma (maga a falfestmény is sötétebb, hiszen éjszakai, holdfényes halászatot ábrázol!). Eszembe nem jutna kivilágosítani.
Akkor most mi lenne a teendő: csak az elsőt, vagy csak a másodikat közölni? Vagy külön leckébe tenni őket? Dehát az üzenet lényege az éjszaka és nappal szembeállítása. (Egyébként kételkedem abba, hogy egy világos és egy sötét tónusú kép ellentét-párba állítása esztétikailag, vagy tartalmilag kifogásolható lenne.)
Igen, kalibrált monitoron, ráadásul újabban már egy naaaagy böszme Cinema Display-en, szóval amit én látok, hogy erőltetni kell a szemem, hogy például a víz fodrait lássam, vagy hogy a figurákkal legyen valami, és ahogy Ágnes írja, minden máshoz képest lesz nagyon sötét.