A vágy és a végA vágy és a végA vágy és a vég

Ez egy háromképes összeállítás egy eléggé furcsa szoborról, de megvallom neked, az első két kép nekem nem megoldott. Az első kép azért nem, mert az izgalmas lenne, hogy ez a madárkarom a mellbimbóba akar éppen belecsípni, de még meg kellett volna azt találni, hogy ebből a karból többet lássunk, hogy itt van valami harc is. De az erotikája meglehetne ennek, nem nagyon jó helyen vagy a géppel egyelőre. A második kép nekem felejthető, nem fontos. A harmadik kép az, ami szuper jó lenne, ha egy lépéssel közelebb mégy. Tehát ehhez a szoborhoz semmi szükség nincs ehhez a műkő alapzatra, hogy én ezt értelmezni tudjam. Főképp ezeknek a kőformáira, ahova le lehet esetleg ülni. Meg a bácsira sincs szükségem, meg a háttérben lévő talán közvilágítási lámpára, vagy nem tudom, mi lehet az a falanszter-megoldás ott. De a lényeg, hogy lényegesen kevesebb kéne ennek az aljából, és akkor úgymond közelebb menve már jobban ki tudom bogozni a részleteit ennek a szobornak. A másik, hogy arra is figyelni kell, hogy mi van a háttérben, hiszen most az egész momentumot, ami itt történik, összekavarja az a lucfenyő, vagy tuja, nem tudom, biológiából nem vagyok nagyon erős. Szóval azok a növények pont ott vannak, ahol nem kéne. Tehát kellett volna még itt kicsit sétálgatnod, hogy megnézd, honnan adja ez a szobor a legjobban magát neked. Valószínű egyébként, hogy abban igazad van az első két képpel, hogy ez valahonnan alulról megfotózva jobb, mert az ég kontrasztosabb és homogénebb hátteret tud hozni, és akkor nem kell kiválogatnom a ház- és növényrészletek közül magát a szobrot. Aztán az egy másik kérdés, hogy időpontban nem teljesen tökéletes ez a dolog. Nem verőfényes napsütés kell, tehát a szórt fény kell, de annál azért egy kicsit jobb idő. Télen ez nem annyira mutat jól. (hegyi)

Hozzászólások

Köszi, hogy nem értetted félre! És én csak fogyasztó vagyok, az értékelés Zsolté :)

Gyanakvóan vártam erre a terjedelmes hozzászólásra és mint mindig, most is őszinte leszek: mindegy, hogy ki hogyan értelmezi az előbb leírt kritikát, aki alkot, vállalnia kell, aki tanul - méginkább. Aki nem tanul belőle - vessen magára. Nem jutottam mélyebbre a szobrot pásztázva a vágytól a végig, meglehet ez is érződik a képeken, itt http://latszoter.hu/napkozi/frantisek-ba... viszont valóban erős, egyéni a meglátás, s ennek örülök, hogy ilyen a visszajelzés - köszönöm István.

Jaj de nehéz ez az egész mindenség... valahogy így sóhajtozom :) A történelemről nem beszélek, a tények megvannak, magukért beszélnek. Hazájukat védő, életüket áldozó hősöknek minden tisztelet a részemről, a szörnyűségek közepette is felemelő számomra a város és védői története. Én fogékony vagyok erre is.
De konkrétan ez a szobor nekem nem igazán tetszik, mert térben és időben eltévedtnek érzem, és olyan túl-túl... Ennek megfelelően úgy érzem, hogy nehéz is jól fotózni. Az első képen az sem szerencsés, hogy a leg-angelinajoliesabb a szoborportré, felpumpált cickóval, felvarrt arccal, kacsacsőrrel együtt. Sajnos ezt látom, és filozofáltam is, hogy le merjem-e írni, mert megbántani senkit nem szeretnék, a szobrászt sem, (persze kicsi az esélye, hogy erre téved, de mégis).
Volt egy a másik fotód, de most valahogy nem találtam, talán már túl mélyen van, szóval ott tényleg sokkal frissebben fogtad meg, egyéníteni próbáltad, és ez jó! Annak a fotódnak még a szimbólumai is jobban működtek azzal a harmadolással. Én valahogy így látom.

Új hozzászólás