Valószínűleg ez most egy olyan időszak, amire majd később a Feri is azt mondja, hogy egy vitás korszakom kezdődik és nem azért, mert valami problémám is lenne a Ferivel, hanem inkább ha mondhatom így a Feriért. Hosszú ideje dolgozunk közösen, önállóan vállalva egy feladaton, a csendéleten, és nagyon örülök, hogy ezt nem adta fel a Feri, és a vitás időszakunk pedig azért folytatódik, mert tökéletesen értem, illetve sejtem, hogy értem, hogy miért ez a címe a képnek. Mégegyszer ismétlem, valami cserepes gaz. Valahol itt érzem, sejtem ezt a vitás helyzetet a Feri és köztem, egy olyan ember között, akinek akaratán kívül olyan szerepkör jutott az estiskolán belül, ahol folyamatosan kívülállóként más emberek munkáihoz kell hozzászólni. És ebben a szituációban azt kell, hogy mondjam, hogy tulajdonképpen a képpel kapcsolatban annak a kulcsa is megjelenik, a Mácsai Ferin belül, a Mácsai Feri-féle továbblépési lehetőség, hogy... egészen egyszerűen próbálom mondani: Feri, amikor elkészítesz egy képet, és végre elkezded élvezni, amikor végre bennevan a vágyad és a játékosságod, és amikor végre egészen biztos vagyok benne, hogy te is látod, hogy ez nem csak egy olyan csendélet, ami vállalható, hanem a játék, a fényfestés örömével készíted el, ami izgalmas, ami izgat téged, ami túllép azon, hogy a hetedik leckére készül, mert a Ferit érdekli ez az egész fényrendszer – akkor miért negligálod le azt a filozófiát, amit te választottál? Folyamatosan egy olyan fajta áldozati helyzet generálja a magaddal való harcot, és munkát, hogy könnyedén tudnál a tehetségeddel megoldani feladatokat, sőt továbblépni, de ugyanakkor a korlátokat te magad szabod saját magadnak. Ezért tartom fontosnak és őszintének a címválasztást, mert ez a címválasztás, ha a Feri csendéletmunkáit az elmúlt pár hónapból megnézzük, akkor láthatóvá teszi azt, amiért dolgoznia kellett a Ferinek egy olyan munkával, ami neki tudásbázisban megvolt, de nem tudta meglépni, mert egyszerűen nem volt hajlandó megengedni magának, hogy élvezze. Hogy ne teljesítse, hanem élvezze ezt a létállapotot. Márpedig ebből a képből az tűnik ki, hogy végre gyerek vagy, játszol, rosszalkodsz, megfigyelsz, csínyt teszel, izgalmasak neked azok a kis ívek, a leveleknél... és ezért mondom, hogy fontos a cím, mert az az a bizonyos benned lévő, folyamatos MEO (amit majd Feri elmagyaráz a fiatalabb tagoknak, hogy micsoda), ott van benned ez folyamatosan, aki állandóan ezt az önfeledt játékot kordában akarja tartani. Ez a kép ez nem egy cserepes gaz. Ez egy csoda, egy fényragyogó varázsvirág, amit akarsz minden, mert végre megért a Mácsai Feriben a csendélet kategória gyümölcse, és szerintem azon kellene dolgoznod, hogy ne bántsd magad, ne haragudj magadra, erre a képre büszkének kell lenned. (szőke)
értékelés: