Ez a leckénk annyiból mindenféleképp kilóg a sorból, hogy egy olyan embernek való tisztelgés, aki a kezdetektől itt van velünk, és a háttérből segíti a mi munkánkat. Olykor-olykor, amikor egy kérdésesebb kép van, akkor azt megmutatjuk neki, Demeter megnézni, mond róla egy-két szót, elmondja a véleményét. Ez a jövőben is így lesz, ha lehet akkor még inkább így lesz. Tehát ez egyfajta tisztelgés és köszöntés, merthogy az Ő munkásságát nem árt tanulmányozni, megtehetjük és viszonylag könnyebb dolgunk van, mert itt van közöttünk és a képei elérhetőek. A Feri képe azért érdekes és azért kedvelem, mert benne van valami olyan formai lázadás, ami az önmagával szembeni lázadás egyébként Ferinek, hogy a megszokott Mácsais vonalhoz képest mert egyszerűbben fogalmazni, egy nagyon kis picike virágot így megfotózni. Ami mindenféleképp kapcsolódik ráadásul Demeter világához úgy, hogy közben azért megőrzi a saját irányát és nem egy kis epigonként másol valamit, hanem valóban egy tisztelgésként fogható fel ez a kép. Egyetlenegy kis problémám van: ez a technikai minőség. Nekem úgy tűnik, minthogyha a képfeldolgozásnál történt volna, talán egy tömörítés lett jobban ráeresztve erre a képre, nem tudom. Valahogy a világos és a sötét formák átmeneténél látszódik igazán olyan éles kontúr – és mintha kontúr duplázódás is lenne - , ami akkor szokott előjönni, amikor többedszerre rámentünk ugyanarra a jpg fájlra és ő saját magát letömöríti. Tehát valahogy egy picit, minthogyha az élességnél átbillenne ez. Ez csakis egy technikai érzés és nem nagyon jelentős, és azt gondolom, hogyha én ezt nem mondom, akkor nem is biztos, hogy másnak szemet szúr és nem is azért mondom. Ferinél azt gondolom, hogy az lehet egy következő lépcső, amikor a saját munkájában és annak erejében bízik annyira, hogy egyre kevesebbet használja majd a photoshopot módosításra. Én ezt a képet nagyon szeretem, úgyhogy a három csillag megvan. Nehezen kezdek ezzel a leckével így valamit, mert valamilyen szinten személyes érintettség van benne. (hegyi)
értékelés: