Bécsiszelet Étterem
De jo, hogy irjatok ezt a tavoli illetve kis kepteruletet kitolto temat, Laci, Zoli. Azt hiszem, ez igencsak hozzajarul ahhoz, amit erzek, hogy nem tudok azonosulni a fohossel, nem vele egyutt varok, hanem a helyzet feloldasara.
De jo, hogy irjatok ezt a tavoli illetve kis kepteruletet kitolto temat, Laci, Zoli. Azt hiszem, ez igencsak hozzajarul ahhoz, amit erzek, hogy nem tudok azonosulni a fohossel, nem vele egyutt varok, hanem a helyzet feloldasara.
Igen Zoli, van benne valami, hogy vákuum, a tükör tud nagyon érdekes módon tereket nyitni és beszippantani.
Hát, a közelebb hozás azért nehéz ügy, mert az a fal egy tükör, ha közelebb ülök, nincs benne a festmény, ha meg zoommal hozom közelebb, akkor a ritmusok vágódnak le. Én ebben csak mint képelem szerepelek igazán.
...ahogy a képre néztem, nem a várakozás, hanem egy másik v betűs szó, a vákuum ugrott be. Mert mi is a vákuum?! Vákuumról akkor beszélünk, ha egy térben a szükségesnél kevesebb anyag van jelen. Úgy érzem bármelyik pillanatban elindulhatnak a kések és a villák a kép közepe felé, és Te is csak azért vagy még a képen, mert van mibe kapaszkodnod. Remek fotó, engem beszippantott! :)
Hu, ez nekem olyan, es biztosan nehezen lesz ertheto, amit irok, vagy ahogy irom, szoval olyan nekem ez, mint a guillotine pengejet fent tarto kotelen futyulo szel. Feszult, vibralo, egy pillanat nyugvast nem engedo. Varom, hogy eldorduljon a loves a poros utmenti etkezdeben valahol az amerikai kozep-nyugaton. Ideges, idegesit. Kompozicioban persze minden rad mutat, de megsem tudok ott megallni, keresek valamit, nezem az ajtot, a zajos uvegeket es poharakat, nem tudom, hogy erkezik valaki vagy en akarok menekulni. Na erted?
Ahogy ránézek, elsősorban egy izgalmas színes patchworköt látok, kicsit karácsonyfa is, de még a határokon belül.Meg is lepett, hogy Te csináltad, kétszer is megnéztem kié ... :) A jobbja picivel több nekem a kelleténél (a barna súlya miatt), de nem vészes. Látom a tekintetvezető sugarakat is, persze, szembeötlők, és hogy velük centrálisan építkezik a kép, a középen eltörpülő figurára mutat sokminden, aki színi ritmikájában beleillik így is e kimerevedett forgatagba, és talán éppen ezért mégsem érzem én ez az alakot fájdalmasan magányosnak, holott a kép tartalmilag azt mondaná. Az alsó régió, előtér ami kilóg a kavalkádból, az feltűnően kontrasztban áll a körbe színességgel és azok precíz élességével...