Hozzászólások

44
Értékelem!

Ahogy ránézek, elsősorban egy izgalmas színes patchworköt látok, kicsit karácsonyfa is, de még a határokon belül.Meg is lepett, hogy Te csináltad, kétszer is megnéztem kié ... :) A jobbja picivel több nekem a kelleténél (a barna súlya miatt), de nem vészes. Látom a tekintetvezető sugarakat is, persze, szembeötlők, és hogy velük centrálisan építkezik a kép, a középen eltörpülő figurára mutat sokminden, aki színi ritmikájában beleillik így is e kimerevedett forgatagba, és talán éppen ezért mégsem érzem én ez az alakot fájdalmasan magányosnak, holott a kép tartalmilag azt mondaná. Az alsó régió, előtér ami kilóg a kavalkádból, az feltűnően kontrasztban áll a körbe színességgel és azok precíz élességével...

45
Értékelem!

De jo, hogy irjatok ezt a tavoli illetve kis kepteruletet kitolto temat, Laci, Zoli. Azt hiszem, ez igencsak hozzajarul ahhoz, amit erzek, hogy nem tudok azonosulni a fohossel, nem vele egyutt varok, hanem a helyzet feloldasara.

46
Értékelem!

Igen Zoli, van benne valami, hogy vákuum, a tükör tud nagyon érdekes módon tereket nyitni és beszippantani.

48
Értékelem!

Hát, a közelebb hozás azért nehéz ügy, mert az a fal egy tükör, ha közelebb ülök, nincs benne a festmény, ha meg zoommal hozom közelebb, akkor a ritmusok vágódnak le. Én ebben csak mint képelem szerepelek igazán.

47
Értékelem!

...ahogy a képre néztem, nem a várakozás, hanem egy másik v betűs szó, a vákuum ugrott be. Mert mi is a vákuum?! Vákuumról akkor beszélünk, ha egy térben a szükségesnél kevesebb anyag van jelen. Úgy érzem bármelyik pillanatban elindulhatnak a kések és a villák a kép közepe felé, és Te is csak azért vagy még a képen, mert van mibe kapaszkodnod. Remek fotó, engem beszippantott! :)

48
Értékelem!

Nekem tetszik! De én kissé közelebb hoztalak volna.

48
Értékelem!

Persze, hogy értem. És ha ez átjött, annak örülök.

47
Értékelem!

Hu, ez nekem olyan, es biztosan nehezen lesz ertheto, amit irok, vagy ahogy irom, szoval olyan nekem ez, mint a guillotine pengejet fent tarto kotelen futyulo szel. Feszult, vibralo, egy pillanat nyugvast nem engedo. Varom, hogy eldorduljon a loves a poros utmenti etkezdeben valahol az amerikai kozep-nyugaton. Ideges, idegesit. Kompozicioban persze minden rad mutat, de megsem tudok ott megallni, keresek valamit, nezem az ajtot, a zajos uvegeket es poharakat, nem tudom, hogy erkezik valaki vagy en akarok menekulni. Na erted?

Új hozzászólás