"Csodálatos, hogy mennyiféle kép van,
s ahány ember, megannyi képzelet.
Mindenki lát, csupán röptén elfogni
kevesen tudják ám a képeket"
Várnai Zseni

Itt a címben van egy játék, ugye a Vár és Vázsony összevonása, ahol az Anita ott van, és készítette ezt a képet, és az egész kép hangulatvilágába, ez a horgolt asztalterítő, a lakkozott körmök, a vállpánt, a nagyon karakteres szemüveg hoz egy elég karakteres színházi jelleget. Különösen ebben a háttérben, ami mintha egy festett díszlet lenne, mert nem oda hangsúlyozódik a történet, hanem az előtérben zajló színészi alakításra, de alulnézetből, hogy azért a díszlet is látszódjon, az egésznek elég erős színpadisága van, és Brecht hangulatát idézi ez az egész, és akár egy színpadi fotónak is elmenne; azt nem tudom, hogy ez tudatos-e ez az egész, ezzel a maszkszerű jelenlét van itt, ezzel az egészen speciális hajfedővel, ugye nekem itt egy konkrétum hangzott el, amit meg kellene nézni, a Varrenné dicsősége, de van egyfajta nagyon furcsa, madamos hangulata ennek a történetnek, nyilván azért, mert maga ez a fejfedő, és az egész dizájn az nagyon határozott. És ezzel nem azt akarom mondani, hogy ezekkel bármilyen baj van, de felvetődik az a kérdés, hogy mi az üzenete ennek a színpadszerű, színházszerű szubjektív képe. Nyilván megvan az oka, csak nem tudok beljebb hatolni az értelmezésben. Az is érdekes, hogy az egyedüli szín az tulajdonképpen ez az ing meg a sapka, mert mondható majdnem, hogy a vár monkrómban van tartva, és ez a kiégettes háttér az alaknak a fényviszonyai, itt is ez a fordított megvilágítás, hogy nem az arc van megvilágítva, hanem minden más. Tehát van itt egy kép, a kép rendszere elfogadható, a kérdésem pedig az, hogy ez az egész miért színházi? Mit üzen az alkotó ezzel, én erre azért várnék egy választ, hogy ez mit jelent az Anita üzenetrendszeráben. Nem elég a Várnai Zseni, mert ő nem az Anita, aki elég határozottan hoz egy privát hangulatot, a kép mintegy leveti magáról a verset. Tehát segítséget várok, hogy mitől van alsó gépállás, amitől az arc minden ránca látszik, minden naturalisztikus, és mégis színpadi, színházi. Nem irodalmi szakkör vagyunk, én hatvannyolc versből sem fogok közelebb jutni a képhez, márpedig azért csináljuk az estiskolát, hogy az önálló értelmezések, a saját értelmezéseink felé haladjunk. Képileg három disznó, és várom a választ. (szőke)
értékelés: