Már nem divat, van aki nem ismeri, mégis van, aki még készít egyedi viaszpecsétnyomókat.

Nagyon szeretem ezt a képet, és nagyon tetszik az, hogy ilyeneket észrevesz Eszter. Én egyébként csináltam magamnak ilyen kis pecsétet, mert volt, hogy az volt a munkám, hogy okleveleket kellett csinálni, és akkor szereztem pecsétviaszt, már az sem volt egy egyszerű történet, és akkor arra pecsételtem egy régi jelvényből kivett figurával. A lényeg az, hogy nagyon jó, hogy ilyeneket meglát Eszter, én ennek nagyon örülök. Megint egy picit szűkre van komponálva az egész. Azokat az íveket tessék kicsit tiszteletben tartani, mondjuk ott magánál a viaszpecsétnél például. Miért van az ott elvágva? Ezt nem nagyon értem, miközben a másik oldalon meg otthagyunk egy négy-öt millimétert. Ha ott meg tudom hagyni, akkor körben is meg tudom hagyni. Nagyon feszes ez így, túl van feszítve. A másik, hogy egy zsebtükörrel azt a fényt, ami egyébként itt a képen már megjelenik, valahogy rá lehetett volna veretni a lepecsételt sarkaiba, abba a másik oldalba, ami most sötétebben van maradva. Akkor talán jobban érthető ez a dolog. Ha itt most azt akarom mutatni, hogy mi az eredeti, és mi az, amit ezzel már pecsételtünk, akkor mind a kettőnek jót tesz, ha élesek lesznek. (hegyi)
értékelés: