Klassz kép. Nekem a tengelye ennek a képnek az ember és a viharos hullámok között van, az egyedüllét nekem kevésbé erős, mint a kitartás, a küzdelem, vagy az ember jelenléte.

én a lecke besorolásán elmélkedek - magány, hiány... a képen szereplő férfi testtartása nekem ezt nem tükrözi igazán vissza. Tényleg, mit csinál éppen?

Valahogy mindig is bírtam a kissé vihardúlta hangulatú képeidet. Az alapvetően akár idillikus környezetben is rálelsz ezekre a pillanatokra, érzésekre, és hát működnek. Itt is (mint ahogy a kerítésen áttekintős Öregek változatán) még nem csapot le a természet, de nincs messze, érzi az ember a zsigereibe hogy hamarosan eljön ennek az ideje is. Ahogy a képen tébláboló úr is érzi hogy a csodás víztükör, szép lassan, de folyamatosan átadja magát a vihar dühének. Szeretem ezeket :) Gratula hozzá Dé mester! :)

Jól látom, hogy ez is közép-, vagy nagyformátumú filmre van fényképezve? Áruld már el, mivel szkenneled a filmjeidet?

Ez megint at IPM címlap sorozatból van.
Gőzöm sincs, mi hozza ezt az érzést, a téma, a technika, vagy a kettő együtt.
Csak a bal szélen az a rács vagy mi tompítja.

A Föltámadott tenger másik partján talán éppen az öreghalász kívánság nélkül visszadobta az aranyhalat... Persze, viccesen tolattam most be, de ezek a (ittenies szófordulattal) hívószavak beugrottak mind. Ki is bonthatnám hosszasan szépen mindet, de azt hiszem, érted.
A fotód tetszik. Viszont a vihar képileg nem jön át nekem - bár mintha esne, a levegőben a fátyolszerű függőleges vonalakból ezt vélem kiolvasni. de én ezt a címadási kötelezettségnekk tudom be, biztosan vihar volt, és emlékszel rá, miért ne legyen ez a címe... A lecke viszont érthető, és plasztikus!