Hát, azért kérdezel nehezet, mert ami elmondható, az semmiség. Nem készült sehogy. Vagyis. Persze, kell hozzá kurva nagy vihar, ami szét akarja tépni a kertet, ennek megfelelően kell jégeső, orkán, tombolás. Ilyenkor az ember be van szarva. Az ebédlőnek elég nagy üveg ablakai vannak, tehát viszonylag védetten látható a dolog. Már amennyiben nem félsz, hogy rád fog szakadni a tető. Kell egy gép, kb amúgy viszonylag nagylátószöggel. Hogy beleférjen, aminek kell. Ellenőrizni nem fogod tudni úgyse. Kb beállítod a képkivágást és exponálsz. ISO 800, f: 6.3, 1/3-ot épp. 18 mm-rel (1,5-tel szorozd). De ez kurva mindegy. Mert az első képen az éleset simán az ablakra állította a gép, mert neki az tetszett. Szóval lősz párat, lesz ami lesz. És ha szerencséd van, lesz.

Aztán beolvasod, ha elmúlt a vihar, és maradt áram. Megnézed, mi van. Ha van kép, örülsz. Emelsz a kontraszton, a tónuson, sokat nem kell, mert a dolog kb ilyen volt, amit látsz, persze a kontraszt és a szaturáció a barátaid. Aztán meglepődsz, hogy benne a fejed. És azon is, hogy a jég milyen szép kék volt, a többihez képest (hála néked automata fehéregyensúly.)

A többi a trehányság, hogy ott maradt a slag, hogy a székek így állnak, hogy a létra is ott maradt, a francba, mindegy, szóval igen, a véletlen barátunk.

Na, ami nem elmondható, az kb az, hogy naponta kell fotózni, és akkor rááll a szemed a képre, meg a gépeddel is barátok lesztek és egyre kevesebbet kell pöcsölni vele, egyre kezesebb, tehát ami nem megspórolható, az az, hogy kilóra kell sok képet csinálni.

mesés látvány. tarthatnál egy rövid kurzust a hogykészültről. gondolom, nem csak engem érdekel. de hogy ne csak kérdezzek: a slag. nekem a slag a tuti. mondjuk úgy, a slag a vezérfonál. kicsit - pont emiatt - a bedőlt árnyékolóláb fehérje zavar, de csak azután vettem észre, hogy megszerettem a slagot. addig semmi. illetve de: addig a felső rész volt túl behúzott, túl üres. de a slag elvitte. vagyis a slag a lábat, aztán a láb a slagot vagy a fehér masszát, vagy a slag az árnyéktalanságot. szóval nekem mozog, jó lenne ott lenni, bár az alsó csoport székbe drog nélkül beleülni nem tanácsos, a természet kárpótol a tárgyak okozta rettegésért. köszönöm.

Tényleg, elmondod, hogy lett kép?

Egy bedőlt a bokorba, azt este vettem észre.

Elég jól bírják a székek :)

Két beázásfolt, szerencsére nem a frissen festett részeken, nagy sár, egyelőre ennyi, és remélem ennyi is marad.

Felvételnek szép és jó munka, élménynek kevésbé, mert aggódhatsz ilyenkor, vajon okoz-e kárt, vagy megúszod.

Ha jól nézem lesz még az éjjel v2.0 :(

Megint dörög, remélem ilyen nem jön már.

Egész festői ez a dinamikus bemozdult lombokkal, párával, jéggel! A pusztítás esztétikája!

hát, látni nem volt olyan szuper, az a kékes az a jég, ami aztán átcsapott a házra.

Ez szuperség! Gyönyörűek a színek.