Igaz, csendéletnek nem az igazi, mégis annak tartom.
Egyébként nem tudom csak én nekem tűnik úgy, hogy ez a film ugyanarról szól, mint ez a kép:
http://szakkor.estiskola.hu/2008/08/14/m...
Igaz, csendéletnek nem az igazi, mégis annak tartom.
Ez egy triptichon, egy film ami mégis triptichon, aminek az első része egy nagyon lassított, visszafogott, minimálmozgásokra épülő üzenet, nyilvánvalóan ez a hegedűtok és a benne lévő hangszer egy olyan plusz tartalmat hordozhat, ami csak az alkotó, illetve szereplő tud ott, de egyértelműen egy erős érzelmi kapcsolat. Amíg néztem ezt a filmet, az jutott eszembe, hogy nekünk úgy tanították régen, hogy amelyik filmben előkerül a fegyver vagy pisztoly, annak valamikor a film során el kell dördülnie. Marco Ferreri Dininger halott c. filmjét említeném, ami erre egy ilyen alapszegmens. Az első harmad, ahol a bevezetés van, azt gondolom, hogy amennyiben ez a hangszer nem szólal meg, mert nem az alkotó hangszer, akkor is valamilyen zárást ki kell találni azon túl, hogy látjuk az érzelmi állapotot, látjuk a melankóliát, de mivel záródik? Ne csak azzal záródjon, hogy elvágtam ezt a snittet, és kezdődik egy következő történet. A 2. és 3. harmad az pont hogy egy film, teljes egészében értelmezhető kell, hogy legyen, az elsőhöz viszonyítva. Onnantól indul be a film, ugye egy komolyzenét is használ az alkotó, ami nagyon segít ennek az egész hangulatnak, és onnan indul be a film. A középső snitt az egy valami konyhai jelenet, és az utolsó rész egy függönyt mutat, ahol fúj a szél, és a függöny így kidagad a térben, van egy ilyen kukac, amit én nem igazán értek, egyáltalán kukac-e vagy egy cigarettacsikk, azt nem értem, hogyan szervül oda, de a függöny az gyönyörűszép. Nekem úgy tűnik, hogy ebben a filmben van egy nőies energia, egy női attitűd, egy érzelmes helyzet, és van egy hiány, és ezt ő a végére odabiggyeszti, de mintha nem merné megélni. Több bátorság kell. A hangsúlyokal van a baj, hogy igazából ott kezd el izgalmas lenni a film. Tehát ha arról beszélünk, hogy egy film fél órán keresztül mutat egy helyzetet, ahogy erről beszéltünk már, egy másik filmnél a közelmúltban, akkor azt mondom, hogy igen, ez a függöny és a szél általi játéka nagyon izgalmas és szép dolog, és hosszabban is el tudnám nézegetni, és én innen tudnám tovább forgatni az eseményeket akár a hegedűig, tehát a sorrenddel is én játszanék. Nagyon érdekes különben, hogy ez egy játékfilm különben, nagyon sok vágás van benne, nagyon sokat dolgozott vele az Árpád, és én abban az esetben megadnám az öt disznót, ha az Árpád még dolgozik ezzel, főleg ha van még forgatott anyaga, vagy forgat hozzá még, és pont azért, mert nemsokára itt van egy fesztiválunk, amiről még nem beszélhetünk, de jó lenne már kilépnünk végre a filmjeinkkel is. (szőke) értékelés:
(és ha még dolgozik ezzel, jön két malac)
Egyébként nem tudom csak én nekem tűnik úgy, hogy ez a film ugyanarról szól, mint ez a kép:
http://szakkor.estiskola.hu/2008/08/14/m...
Igen, elég alapos lett Gábor véleménye. A történet ezen a szálon megy, de hogy pontosan mit jelent a történet szempontjából mindegy is. A blogomon olvasható megjegyzésben, ami némi mankót adhat. De tényleg nem olyan lényeges a pontos történet.
Amit én látok ebben a filmben, azt Gábor mondta el a legpontosabban. És én sem értem, egyáltalán nem az elemet és az uborkát.
Igen, a ceruzaelemet és az uborkát érzem én is a legyengébb pontoknak, azon még dolgoznom kell, és dolgozom is.
Nekem azért van sztori.
Ha egészen primer szinten nézem, akkor Árpit látom, aki évekig járt zeneiskolába és hegedált, de egy idő óta már csak porosodik a cucc. Előveszi ugyan, de már nem játszik rajta. Ellenben hegedű nélkül is szól a zene, elég egy alkalmasan meglebbenő függöny hozzá. Ez a sztori aztán tetszőleges mélységben és áthallásokkal kiterjeszthető. A sorrend korrekt, megfordítani nemigen lehet.
A ceruzaelem és az uborka találkozás a boncasztalon egyelőre még értelmezésre szorul.
Az értékelés elég pontosan elmondja, mit hol kéne javítani, átgondolni. Az már a te dolgod, hogy ragaszkodsz a magad megoldásához, vagy sem. A történet, amiről beszélsz, legfeljebb a te fejedben létezik, a filmeden nem jön át, nincs se szívroham, se halál, de még zsemle sem. Amit mutatsz, abban nyugodtan felcserélhetőek a jelenetek. Ahhoz, hogy ne legyenek azok, valahogy meg kéne a történetet jelenítened - ez most nem elég erős.
Hol is kezdjem... Nem lehet triptichon, mert négy részre van tagolva, melyből kettő ki van fejtve, kettő pedig mint szimbólum jelenik meg; mindez felváltva. A nincs vége dologhoz annyit fűznék, hogy szándékos lett az első részénél, mint ahogy az is, hogy nem szólal meg a hegedű, a zene később csendül fel. Úgy gondolom, hogy ez mind-mind jelent valamit. Ugyanakkpr a konyhai jelenet, és a függöny egy, csak van benne egy vágás, s ez szerintem elég jól észre is vehető. A végén az a valami egy uborka, ami valóban nem látszik jól. A sok vágás, ha jól számolom négy, ami szerintem egy négy jelenetes kisfilmnél nem sok.
A cseréről: Ha jeleneteket cserélnék fel a filmben, akkor megszűnne a történet folytonossága. Valami olyasmi lenne, mint ha a zsemle tetejét vajaznám meg és az aljához fognám a sonkát, mikor szendvicset készítek, vagy ha meghalnék, és másnap szívrohamot kapnék.
Összességében úgy érzem, hogy felületes lett az értékelés. Tudom, hogy van még vele munkám, mire teljesen kész lesz, de a legnagyobb hibáit nem a fentebb említettekben látom. Illetve nem csak. Elolvastam, amit érdemesnek tartok megfogadom. Köszönettel: a tehén :)
Pedig pont ez történt velem az elmúlt háromnegyed évben. Úgy érzem ennél jobban csak akkor tudtam volna elmondani, ha kifejtem személyesen, de ez nem az a kategória.
a függönyös nagyon jó az elején nekem kicsit hossszú a majdnem történik valami, én vagy redukálnám a mozgást (mondjuk eleve kint lenne a hegedű az asztalon) vagy lenne akció mondjuk elfeszítenék egy húrt vagy a hegedűn a lószőrt vagy mittom én
Épp azt akartam volna mondani, hogy milyen bátor dolog ez, és hogy kevés filmben van így, hogy nincs zene, csak a zörejek, mert zenével könnyű, az eltereli a figyelmet a képről és rögtön hangulatot teremt, és amikor ide értem gondolatban, megszólalt a zene, és úgy is jó volt, és a függöny is könnyű volt, meg a hangulat is megjött, hiába próbálta meg az alkotó visszarántani a földre egy szemmel láthatóan nem EU szabvány szerinti görbületű uborkával.
Jogos a párhuzam, ami a hangulatát illeti, de azt hiszem két különböző történetről van szó. Hozzáfűzném, hogy ha akartam sem tudtam volna megszólaltatni a hegedűt, mert nem tudok rajta játszani, viszont ugyanúgy helye van a szobámban, életemben is, mint a filmen.