Valahogy nekem az idő jut/jutott eszembe, korok, elmúlás.
Nagyon jól sikerült kép! Remélem nem bánod, hogy felhasználtuk a hétfői rádióadásunk ajánlott képeként.
Valahogy nekem az idő jut/jutott eszembe, korok, elmúlás.
Egy kiállításfotót látunk egy enteriőrről, egy kiállítóteremből, magát az installációt és annak egy kimerevített pillanatát, ami azért érdekes, mert egy emberi arcot látunk, gondolom, valamilyen eszmeiséget vagy valamilyen filozófiai megközelítést fogalmazhat ő épp meg, mivel ez egy videó installáció, ráadásul jelentése van a hangnak, hiszen nem véletlenül van a két fejhallgató a falra akasztva. Itt akkor ezek szerint a közlés fontos. Az is egy érdekes dolog, hogy mindez némán van tartva. Tehát az egészről nekem nem is biztos, hogy az idő jutna eszembe, hanem inkább a csend. Azért, mert nagyon érdekes és kísérteties tud lenni a kiállítótermek csöndje, akkor, amikor egy ilyen videó installáció szeretne hozzánk beszélni, de az egész bezárva marad egy dobozba. Jó a kompozíció és jó ez az egész rend, ettől függetlenül el tudom fogadni, hogy ez most épp az időbe lett beküldve, bár némi verbális támogatást azért olvasnék erről, hogy miért pont ez lett a döntés. Háromcsillagos kompozíció, jó az irány. Az egy másik kérdés, hogy aztán ezzel lehet ám a későbbiekben dolgozni, akár azzal, hogy teljesen magányosan hagyjuk meg ezeket a tereket és úgy fotózzuk, ezt hosszú expozícióval egészen egyszerűen el lehet érni, akár azzal, hogy bekapcsoljuk az embereket. (hegyi)
értékelés:
Nagyon jól sikerült kép! Remélem nem bánod, hogy felhasználtuk a hétfői rádióadásunk ajánlott képeként.
Ismét köszi az elemzést! Agyaltam, hogy csend, de valahogy az nekem túl triviális volt és az idő nálam jobban dominált.
A döntés, mármint, hogy nem szemből derékszög-párhuzam, azért picit oldalról, mert így jobban kiemelkedik a tv-állvány felfelé tekintete és ezt ellensúlyozza az előadó tekintete, valahogy így éreztem az összhangot, hogy ne billen fel/ki a dolog.
Régóta nézegetem ezt a képedet, mert mindenképpen izgalmas. Az jó, hogy nem komponáltad szimmetrikusra, bár, úgy is érdekes lehetne. Én még tovább mennék az adott irányban. Jobbról vágnék annyit, hogy a tv doboz széle már ne legyen a képen.
Köszönöm, jól esik, hogy beszélgetnek a kép alatt. Egyébként az Ernst múzeum, és az álló, járó-kelők miatt néz felfelé.
A tv valóban kitekint a képből, ezt talán ellensúlyozza a szereplő tekintete. Semmiképp nem szerettem volna szemből szimmetrikusra.
Számomra is világos,hogy ez egy kiállítótérben van kihelyezve, egy installációs megoldás - talán még azt is mondhatnám,hogy a Műcsarnokban (mintha a műcsarnok földszinti nagytermének a teteje tükröződne vissza)...
Szerintem ez egy kiállítótérben van és állva nézik. Nem privát tér.
amúgy mint kép, a kompozíciót nem érzem megkédőjelezhetetlennek. Négyzetes formában jobb alul a téma, némi üres tér balra és fent, de nem tudom miért pont ott és miért annyi. Főleg, hogy a tévé meg jobbra néz, ha valahol, akkor inkább ott kívánna teret.
Szerintem.
Nagyon jó ahogy a tévében az alak mintegy reagáll a készülék meglehetősen fura elrendezésére... :) Mintha csak hátrahőkölne, és lenézne ijedtében ahogy hátrabillent a készülék. Valahogy az egész olyan nyolcvanasévekes hangulatú, szomorkásankomikus is kicsit ahogy itt hagyták az üres szobában két fülessel a 80-as évek első felében... (Akkoriban idehaza is nagy divat volt ez a füleses tv-nézés felénk is) Csak a DVD ott lent mond ennek ellent cseppet formailag. Ha egy vastag VHS megnó lenne...
Az a kérdés motoszkál még bennem, hogy hogy a csudába lehet ezt a döntött tévét rendesen nézni? Bárszékről? :D Bár mintha a lapja felhajtható lenne... Érdekes. :)
Nekem is tetszik, de ha sokáig nézem akkor olyan érzésem van, mintha valami hiányozna még a képről. Vagy más szögből. Kár hogy a jobbos füles nem látszik teljesen, és lehet hogy a szimmetria ami hiányzik számomra.
Húha Ágnes, köszönöm, és tényleg van benne pár évtized, nagyon örülök, hogy ezeket leírtad, teljes az egyetértés :)
Nekem nagyon tetszik ez a kép mert vicces és nagyon jó a képelemek közötti összhang. Éppen olyan furcsán hat ebben a space-környezetben a képernyőn lévő személy, mint maga a képernyő tartó szerkezet (ami egyébként csak formájában hat modernebbnek... olyan, mintha a 70es években fabrikálták volna Mézga család módra, hogy na, majd a távoli jövőben ez lesz a módi..., erre a figura is ráerősít stílusában), a két oldalt finoman felhelyezett fülhallgató pedig személyessé, életszerűvé teszi nekem mindezt... ami már a 80as éveket hozza elő (nekem) - mozgalmas kis kép: van mit összefűzni mivel és lehet sorrendet vagy fordított sorrendet is felállítani, mert működik és ez nagyon fontos, mint az is hogy nincsen felesleges cucc a képen, ami zavarna... (Roland Barthes-Világoskamra c. könyv jut eszembe róla) Technikai szempontból is tetszik a kép, hogy erősen kontrasztos, még jobb, mert így olyan, mintha egy filmes dolog lenne újból előhívva - kicsit kikupálva (nem kell mondjam megint, szóval a 60as évekből). Szóval absz. időkapszula:)Gratula!
Természetesen nem, sőt örülök neki :) köszönöm.