Kedvelem a képeidet egyesével, sorozatként, vagy riportként nem igazán látok más ritmust, mint azt, ahogy a Nap jár, az időt. Azt érzem, hogy megragadott a monumentalitása a hídnak, a táj, de egy képsor ritmusához az is hozzátartozik, hogy olykor egy-egy közelit, más kameraállást is becsempészünk, hogy ne csak a távolságtartó érzet, de a tömeg, a struktúra, a jelenlét is megjelenhessen. Ezen kívül az egy dolog, hogy váltakoznak az álló és fekvő képek, de a képarányok ha szintén módosulgatnak, akkor az már zavaró lehet. 1:1, 3:2 vagy 4:3 érvényes lehet mind, de az egységes sorozathoz azért jó, ha ezekhez valamennyire ragaszkodunk, avagy az lehet kitérő, ha mondjuk a közeliket, a személyeseket máshogy oldjuk meg. Nyilván ha ez könyvben szöveggel jelenik meg, mint illusztráció, ott teljesen más a helyzet, mert ott a könyv formátuma, a kép és szöveg viszonya más kötöttséget és más szabadságot ad. Ennyit a képsorról. Az első képed meseszerű, bár az utómunka a tónushatároknál túl erősen mutatkozik meg a megemelt kontraszt miatt, de a hangulat és komponálás jó. A második és harmadik kép kiüti egymást, vagy ez, vagy az. Én a harmadikra szavazok, az aranyló fények nagyon jól passzolnak a betonhoz, bár itt is van olyan része az utómunkának, amire még kéne időt szánni, mert például a horizontnál nagyon fura lesz a határvonal. A kettes is szép szerkesztés, de az ég nem játszott a kezedre, esetleg szendvicsnegával megoldható lenne hogy mozgalmasabb legyen, hát, nyilván ha sok idő van, több nap, akkor ki lehet fogni olyan időt is, ami kontrasztosabb eget ad. Kedvelem a negyedik képet is, bár jobbról egy ujjnyit vágnék, hogy ne legyen ennyire moziszrű a képméret, nem baj az, ha a nap jobban szélre kerül. Az ötödik kép a kedvencem abban az értelemben, hogy van rajta élet. Talán a kamerát fordítottam volna jobbra, hogy az ív a szélig fusson. Mindent összevetve igényes munka, nem valami összecsapott ügy, mert volt élményed és véleményed a helyszínről, a hídról, és ezt sikerült is megmutatnod. (hegyi)