Hegyi Zsolt-2014.12.07. 18:42

[jwplayer|config=16:9|file=/sites/default/files/14/12/oroszsandor141207_1.mp4|image=/sites/default/files/14/12/oroszsandor141207_1.jpg]

Furcsa, hogy a világunk megértését az űrben kutatjuk, miközben a környezetünkben is hasonló látvány tárul elénk... minél messzebb akarunk eljutni a végtelenségbe veszünk, és minél közelebb az anyag vizsgálata közben, végtelen tér nyitja ki kapuit...

Sanya, értem, tiszta Pink Floyd, de valahogy az eleje és a vége nincs még kitalálva. Leginkább a vége suta nekem így, hogy nem fut ki sehová, csak vége lesz, mintha elfogyott volna a film, vagy a türelem. Viszont az abszolút jó, hogy ilyen megfigyeléseket teszel, ezek a későbbiekben jól fognak jönni. Eszembe jut még a Szinbád is. (hegyi)

Hozzászólások

Azt hiszem, hogy e lírai képsorokban nem is a világ megértésére, hanem a szépségre rácsodálkozás ami a kínálkozó alkalom. Ugyanakkor értem is mégis az univerzum párhuzamot, és egyet is értek vele, befele is olyan mély az űr, tág a tér, mint kifele, de számtalan párhuzamot is sorolhatnánk. Mégsem mélyedek bele, mert félre vezetne most :) Nekem e kisfilmedben a felirat ami testidegen (módja és stílusa is), és a vége pedig valahogy eltűnik a filmecskének. Túl gyors a lecsengése, éppen vinne befele, de már visszadob a valóságba. Szívesen nézném még más nézőpontból, vagy más formáiban is, és hallgatnám még tovább, mert kedvemre való ez finom mozgókép, ezzel a kedves zenei aláfestéssel.

Új hozzászólás