"A világ néha megpróbálja megrendíteni a hitemet. De én még mindig hiszek a zenében, ahogy néhányan a tündérmesékben hisznek." (August Rush c. film)
Nem teljesen értem az utalást a leiratban, úgyhogy azzal nem is kezdenék túl sokat. Volt valamelyik tehetségkutatóban egy hölgy, az hordott ilyen érdekes sityakokat, hasonlít rá amit most itt látunk. Olyan mintha ez valami varázssapka lenne, úgy is van fotózva. Ez annak is köszönhető, hogy nyilván ez a fehér felület borzalmasan túlvilágítja a környezetetét, és ha készítünk egy felvételt, akár vakuval, akár a belső világítást használva, ami ilyen erős visszaverődést ad, akkor már ilyen fény-udvarok is keletkeznek körülötte. Részben ez annak is köszönhető, hogy ez itt viszonylag hosszabb expozíciós időnél történt valami kis bemozdulás. Nem tudom, lehet, hogy ezt nem látom pontosan. Kedvelem a képet, bár van egy-két dolog, amivel nem teljesen értek egyet. Egyrészt a kép fölső jobb oldali részéből, ott a polc fölötti részt, a polccal együtt, levágnám. Ha ott most hozunk egy döntést, és ezt a vágást megtesszük, akkor erősebb lesz a kompozíció, a hölgy feje fölött erre a térre nincsen túl sok szükség. Ugynakkor jót tett volna, ha ugyanennyit lent meghagyunk, mert az a kéz, ami itt játszik ezen a csodálatos hangszeren, fontos lenne. Személyes, szubjektív dolog az a tekintet és az a mosoly, amit kapunk, bár nem nekünk szánta a modell, valószínűleg ő ott valakivel kommunikál. Nem olyan nagyon nagy baj, ha nem mindig minden a nézőknek szánt produkció, mondjuk még ezt is el tudom fogadni, de a kompozíció nem teljesen százas. (hegyi)
értékelés:
:) örülök, hogy írod, mi történt, mi az utóélete a dolognak, de tessék ám küldeni munkákat ide, várjuk!