Nagyon szeretem ezt a képet, mert a képben több dolog találkozik, ami már tapasztalat kérdése, amit gyakorlással tudunk megszerezni. Mire gondolok? Arra, hogy a perspektívával, és a fotós maga nézőpontjának a megválasztásával egy olyan üzenetet tud létrehozni, ami dinamikájában és térélményében is nézegethetővé teszi a képet, mert van egy elsődleges üzenet, a gyerek kezében lévő makk, termések, amiket mindannyian gyűjtöttünk, aztán megkukacosodtak, és ki kellett dobni őket, tehát van ez az elsődleges üzenet és ezt erősíti az őszies-télies ruházat, ugyanakkor háttérként mint lazúr ott sejlenek a mégzöldek és a mársárgák, amik abszolút erősítik az ősz üzenetét, és ott van a perspektívájában a kis szoknya és a kis cipő, ami a gyerekhez tartozik, és amit nagyon jól takar a kéz, és ami nagyon jól keretezi a kezet. Tehát itt egy olyan formai játékot látunk, ami egy nagyon jó kompozíciós megfigyelés. Talán még a cipők orra beleférhetett volna ebbe a kompozícióba, annyi még esetleg jó lett volna, de mégis ez egy nagyon erős, jó kompozíciós játékot mutat, és ráadásul még a gyerekkorra is tud utalni. Tehát mindenféleképpen egy megélt üzenetet kapunk, és nem csak valami. (szőke-hegyi)
értékelés: 
Szerintem ez a kép inkább gyermekkor, mint ősz. Eszembe juttatja, gyerekkoromban fogtam egy üres 40 filléres gyufásdobozt, rá tettem egy kopott radírt, hozzá szúrtam egy gombostűvel, a radír oldalába egy gyufaszál került, és már kész is volt a harckocsi. Hatalmas csatákat lehetett vívni a gyűrött paplanon, lefekvés előtt. De a makkokba is gyufaszálakat nyomtunk. Szóval Én kinyitnám a blendét teljesen, hogy a háttér még életlenebb legyen, és kicsit közelebb mennék a kiscsaj kezéhez. Szerintem úgy kifejezőbb lenne. :)
majd lehet kipróbálom, de úgy már mást fog jelenteni a kép s akkor talán tényleg közelebb lesz a gyermekkorhoz.:-)