Tánc - 8-as lecke
Talán nem elég jó kép, de jobban nem ment.

Úgy tűnik, hogy a mozgás leckének feladása óta eltelt idő most kezd beérni, hogy amikor ez a lecke elindult, mint feladat, először nagyon konkrét módon próbálták megközelíteni az alkotó a mozgás fogalmát és a fogalmat próbálták megközelíteni és nem az élményét, nem mindazt, ami sűrítődik a nyugalomhoz, statikához képest. Nóra képéhez kapcsolódóan azért mondom ezt el, mert mintha most kezdenének el beérkezni a mélyebb szintű alkotások, amik nem a kötelező megközelítését, hanem az igazábóli élmény jellegét adják ennek a feladatnak. A képet elsősorban az teszi izgalmassá, hogy végig a festőiség uralja, ahol az expresszió, az elsődleges elmosódott színek, elrajzolt formák, egymásba olvadó tónusok - az egész kép olyan, mint egy őszi szobabelsőben mozgó függöny, és ez a teljesen porpasztell hangulat és érdekesen vibrál azzal a konkrét és a hatvanas évekhez köthető hegyesorrú cipővel és a két női lábbal. A kép a két kivillanó lábfej nélkül absztrakt kép lenne és úgy is izgalmas lenne, de attól, hogy ez a két nagyon konkrét és üzeneteket hordozó, emlékbeli nyomokat hordozó, asszociációkat képező forma látszik, nagyon erősen aláhúzza a kép mozgással és absztrakcióval kapcsolatos játékosságát. Ugyanakkor a konkrét jelzései a képnek az alsó harmadba egész mélyre vannak lenyomva és ettől van az embernek folyamatosan egy nyomott, melankólikus érzése a képtől és ezt nem a színek idézik elő. Talán hogy a hatvanas évek sejlik fel az egész hangulat láttán az lehetséges, hogy maga ez a szoknya formája, ami olyan, mintha egy női kalapot látnánk felülnézetben és ez az asszociációja a képnek a lábakkal egy furcsa tér elmozdulást is generál.Másrészt ez a gúlaszerű forma, amiből a két kis láb kivillan, olyan, mintha egy harang a harangtoronyban és a harangnyelv látszana együtt. Talán érdemes ideidézni Cseh Tamás dalát: Harangszoknyák két oldalát harangnyelvként veri a láb. Azt nem tudom, hogy az alkotó mennyire tudatosan küldte ezt az üzenetet, de külsődleges megközelítőként, nézőként, nagyonis átgondoltnak tűnik a kép, ez a képe a magányosságról szól, nincs ott a pár, a táncos, a legény, a csizmaszáras, és egy szőnyegpadlón táncol ez a két láb, az egyedüllétről is szól, ezeket talán a színek jelzik, és mivel olyan az egész, mintha egy színpadi enteriőr lenne, mindenképp egy zárt, belső térben, mintegy óraszekrényben látnánk valami furcsa mesei történet egy részét, de nem egy oldott, lebeő szabadságérzetet látunk a mozgás ellenére sem. Nagyon szeretjük ezt a képet. (szőke)
értékelés:

Egy év után új címlapot kapott az Estiskola, hála Koren Balázsnak, reméljük tetszik majd nektek is. A struktúra lényege, ami megjelenik a címoldalon, hogy az irányító gombok az oldalsávokban vannak, a középső hasábban pedig mindig a legfrissebb képeket, filmeket, információkat láthatjátok. Négy tömb különíthető el, tömbönként öt bejegyzés látszik. Mindig az a tömb kerül felülre, ami épp a legfrissebb, a tömbön belül nagy képpel a legújabb, kisebbekkel a következő bejegyzések láthatóak. A negyedik tömb az értékelések címet kapta, ahol azt tudjátok nyomon követni, hogy hol születtek utoljára elemzések, értékelések, tehát Szőke és Hegyi hol tart a munkáitok elemzésében. Ami még érdekesség, hogy a legutolsó hozzászólásokat is megtaláljátok az oldalsávban.
   Kíváncsiak vagyunk a véleményetekre, meglátásaitokra, nézegessétek, teszteljétek az új címlapot.

Ez a mozgáslecke apróbetűs záradéka: az idő. Köszönet Borinak, Tamásnak és AnnaSárának.

Ez három disznó, a Dénesnek sajnos nem tudok mást javasolni, mint a Kőbányai Nonprofessional Stúdióból Hajdú József munkáit keresni, ő sajnos már nem él, a Jóska 87-ben halt meg, ő csinálta a Happening című filmet. Nagyon örülök, hogy valószínű Dénes nem ismerhette a stúdió munkáit, azt a világot idézi ez az etűd. Fontos, hogy egy olyan anyag, olyan kész film látható, ami teljesen érthető, akár külföldiek számára is használható szimbólumokkal, képi jelekkel dolgozik. Egyetlen megjegyzésem lenne, hogy a filmnek nincs befejezése. Ha lehetséges, mivel sok időt szánt rá Dénes, a végével kellene még bíbelődni, mert a film egyébként egységes és erős képi rendszerrel rendelkezik, de most nem kapunk jó lezárást. Nagyon köszönöm ezt a filmet. (szőke) értékelés:

Még decemberben láttam a szarvasi Benka Gyula Iskola nyolcadikosainak anyagát, megmutattam az osztályomnak és elhatároztuk, hogy mi is jelentkezünk: Anna kilencedikes matek tagozatos osztálya Torontóból. Nem vagyunk média szakosok, de sokan szorgalmiból matekvideóznak. A felvételek még Karácsony előtt készültek, de röviditeni, feliratozni kellett, így az utómunkálatok egy kicsit tovább tartottak, mint gondoltam. (A feliratozást még ki kell találni.) Reméljük a szarvasiak látnak bennünket és válaszolnak. A közeljövőben elkezdjük a leckéket is csinálni, amolyan matekosztály módra. Addig is üdvözletünket küldjük és várjuk a hozzászólásokat, jótanácsokat.

Ugyan itt egy szorgalmit látunk, ennek az üzenetnek mégis azért van nagyon fontos szerepe, mert Torontóból érkezett egy olyan képi anyag, amelyben a fiatalok a messziből a mi szlengjeinket nem értve, mégis próbálnak üzenni és az üzenet egyik lényege az, hogy az Estiskola csak egy eszköz erre, merthogy ők a szarvasi iskolának üzennek, akik szintén küldtek nekünk üzenetet, és ennek nagyon örülünk, hogy az Estiskola egyfajta kapcsolópontként is szolgál és működik, hogy messzi kultúrákat rajtunk keresztül össze lehet kötni. Ez nagyon fontos és reméljük, hogy a torontói benkások és a szarvasi benkások is elkezdik a házi feladatokat is küldeni. És más iskolák, közösségek is bekapcsolódhatnak ebbe a játékba. (szőke) értékelés:

mozgás-házi
mozgás-házi
mozgás-házi

Jó, ahogy átfut a képen a fa, tulajdonképpen egy filmrészletet látunk, a képsorozat a fotó és a film határmezsgyéjén mozog. Nem várhatjuk el a film szabályszerűségeit és pontosságát, nem véletlen, hogy három képből oldotta meg, és ha egyet kiemelünk, nem működik a történet. Így a táj elmozdulása és a fázisok közvetítik a házi feladat célját. Hogy mégsem három a disznó, az talán csak annyi, hogy nincs igazán drámai sűrítése, húzása a történetnek. (szőke)
értékelés:

Egy kis téli kép

A kép megérdemli az egy disznót, hozzá kell tennem, hogy Irinyi megirigyelné a kép másodlagos üzenetét, gyakorlatilag bármilyen gyufa reklámként is működne, a téli gyufa, mindenesetre ha Feri előző szorgalmijánál megjegyeztük a pannit és a panni mögöttes tartalmát, akkor itt a négy kicsi bandi mögöttes tartalmát láthatjuk a képen, nagyon szeretjük a bandifejek fehérjét és a bandifigurák mögötti sötét ritmusokat, ahogy ezek egymás mellett szinte zenei ritmust hoznak létre. (szőke)
értékelés:

Figyelek!
Csak teljesen tud figyelni bármire is. És ez nem koncentráció, hanem magától jön neki, természetesen. Irigylem érte. :-)

Igen, a kutya figyel, a kutya jó, de a fotós túl akar járni a kutya eszén és ezért eldönti a képet, hogy hátha elszalad a kutya. Miközben azért sejthető, hogy ha a figyelem a fontos, akkor ez a kutya tud ennél még jobban is, teljes erőből figyelni, mert most figyel, de inkább figyelget, lazán veszi a dolgot. Komolyra fordítva, picit szűk a kép és a döntés indokát nem értjük. (szőke)
értékelés:

Faur Anna és stábja látszólag egyszerű történetet vitt vászonra, még időben, mert talán a közönség emlékszik még a taxist brutálisan megrugdosó patacipős lányok történetére. Ez lehetett az alap ihlet, két külföldi színésznő a főszereplő, a Hunnia adott szárnyakat a vágyaknak... a képzelt vágyaknak. Ugyanis a legfőbb észrevétel a filmmel kapcsolatban, hogy szépeleg. A kitűzött cél gondolom egy női film lett volna, női szemszögből mutatni azt, hogy mi a szélekig sodródni, de talán épp a két külföldi főszereplő az, aki ezt lehetetlenné teszi. Más ott és más itt a szélen élni, és ha nincs pontos instrukciója, hogy mi a valóság ma Magyarországon, nincs miből merítsen a színész. Márpedig látva a képeket, azt kell mondjam, hogy olyan a film, mintha valaki mesélt volna a rendezőnek, hogy hogy is élnek a lecsúszott, senkinek se kellő, senkinek se hiányzó emberek, gyerekek, fiatalok. Mintha. De ez a mese másodkézből jött, ezért már benne van a mesélő is, a túlzás és a sablonok. Nehezen hiszem, hogy ne lehetett volna hitelesebb szereplőket találni a filmhez. Akik nem csak úgy csinálnak, mintha. Ez a minthaság az egész filmre rányomja a bélyegét. Hogy ez Sándor Pál prűdsége miatt van így, vagy Faur Anna nem mert mélyebbre menni, nem tudom. Lányok, akik túl öregek ehhez a szerephez, akiknél a dekadencia és lecsúszás csúcsa, vagy mélye az, hogy szájon csókolják egymást egy diszkóban. Lehet, persze, hogy van, akinél ez is már több a soknál, de hogy ez önmagában nem vezet el a brutalitáshoz, az biztos.
   Szerepelnek még taxisok is a filmben, valami seftelés is megy, de hogy mi, hogy miért törnek autókat, azt nem tudja meg a néző, hacsak nincs taxis ismerőse, aki rávezesse a megoldásra. De mondjuk ez mellékes, ettől még lehetne a film elfogadható. Azonban ahhoz, hogy ülve maradjak, hogy végignézzem a mozit, kell valami, ami húz, ami miatt érdekel, mi lesz a vége. Itt a film első tíz perce tökéletesen ugyanolyan, mint a közepe, vagy vége. Valahogy elvánszorgunk a végkifejletig, hogy a két lány elcsalja a sofőrt a senkiföldjére éjszaka, és ott végleg a tanácstalanság lesz úrrá a filmen. Nincs ötlet, nincs kitalálva, mi történhet ilyenkor, egyszerűen a látvány, a szövegek, a mese hiteltelen. Oké, hogy a két csaj eldönti, hogy nekik kell egy autó, és ezért akár meg is ölik a sofőrt, de amikor szembesülnek a helyzettel, amikor ott vannak a susnyásban, akkor legfeljebb odáig tudunk eljutni, mint feszültség, hogy az egyik csaj elveszti a láncát és keresi a sárban, aztán meg miután hosszan húzva a szemét közé viszik a hullát, beülnek a kocsiba és a kamera szemén át látva egy igen idegesítően béna ide-oda svenkeléses kvázi autóvezetést érzékelünk, aminek a rendőrök vetnek véget. És kész.
   Volt egyszer egy film, a miskolci boni és klájdról, és azt kell mondjam, hogy még az is izgalmasabb és hitelesebb volt, pedig beriarinál kevés manírosabb srácot lehetett volna találni ahhoz. És az mégis. Ez meg mégsem. Ha a cél a valóság, a helyzetábrázolás, akkor nem lehet úgy csinálni, mintha buli lenne - mellesleg nem hiszem, hogy egy házibulin szexfilmre onanizálnának a fiúk - nem lehet úgy tenni, mintha megdugnák, nem lehet úgy csinálni, mintha furujázna. Akkor ott szopás kell, kúrás és farokverés. Persze Sándor Pali kitért volna a hitéből, az lehet, de a kérdés, hogy a producernek csinálnak filmet, vagy a nézőknek? Mert nem mindegy. És még egy: el kell dönteni, hogy meglovagolják az alap sztorit, vagy se. Mivel a film végülis az újsághírre épül, kellett volna hozzá hiteles segítő, aki mondjuk elviszi a valódi éjszakába a rendezőt, az operatőrt, hogy ne nagypapáink sablonjait kelljen megfilmesíteni. Kár érte.

Ráérsz?
Itt van, lent.

A modell nagyon hiteles, tulajdonképpen egy filmes szituációt láthatunk kutyára átírva, hiszen látjuk, hogy a kutyus az alkotóra néz ki és nem a kamerára, a gondolat megjelenik a szemvillanásban, hogy megint ide kellett állnom, megint azt mondták nekem, hogy nézzek szomorúan. Ez teljes egészében jól látható a képen, talán a kép jobb fölső sarkán a kardigán körüli folthatások elviszik a figyelmet a főszereplőről, akinek éppen mozgásban van a farka. Sok olyan apró motívum van a képen, hogy ha én szeretem a szereplőmet, akkor még foglalkoznék vele úgy, hogy a többi forma ne vigye el az üzenetet, hanem ezt a fantasztikus sztárt, ezt a franciás ízű színészt, őt tudjuk csak látni. Most sok olyan apróság van, ami bár izgalmas, de elvon a kutyustól. (szőke)
értékelés:

Méltatlan
A kettes leckével nagyon sokat szöszöltem. Az egy nagyon sok munkával előkészített kép volt. Pihenésképp hármas lecke gyanánt egy régebbi képet küldök. Ez egy talált kép. Utcán köszönt rám a felirat és annyira rólam szólt, hogy muszáj volt magam lefotózni. És mintha már akkor tudtam volna, mi lesz a lecke - a fő cél az volt, hogy tetőtől talpig, a lábujjam hegyéig raja legyek.

Nagyon szeretem ezt a képet, elsősorban a tükröződésben látható Trabant miatt és érthető is a képi geg, amit közvetít, talán fenn még tágabbra hagytam volna. (szőke)
értékelés:

Tél

Mind a ketten nagyon szeretjük, és mivel szorgalmi, az egy disznót megkapja, és itt meg szeretném jegyezni, hogy a pedellus véleménye szerint ez egy panni. (No de András, nem csak a Pedellus, hanem mind a tizenegy, aki hozzászólt, egyetért abban, hogy ez panni, tehát mindenkinek lejött, csak neked nem.) Jó, akkor módosítok. Feri képe, ami mindannyiunknak tetszik, én is javaslom az egy disznót, véleményem szerint ez eredendően valamilyen ujj erezetet látunk, de egyet kell értenem a többség hatalma alapján a 11 hozzászólással, hogy ez egy panni közeli. Bár meg kívánom jegyezni, hogy én ismerem a pannit, és ez nem az. Mondjuk mosogatószivacs, amiről lejött a szösz. Ti ehhez nem értetek, de mindegy, legyen panni. (szőke)
értékelés:

Ti mit kértek?
Nem biztos, hogy maradt.

Az üzenet az érdekes, amit írsz, de nem elég erőteljesek a piktogramok a hűtőgépen, van nekünk már egy hűtős képünk, ahol az alkotó mintegy belemászott a gépbe, tehát ezt a szituációt olyan formába rendezte, ami fotográfiai szempontból is megállta a helyét. Itt most nem érzem erősnek a megoldást, mert a hűtő ajtaján lévő üzenetnek erősebbnek, egyértelműbbnek kellene lennie, a bebújó emberi alakból pedig nem sokat tudunk érzékelni, mert egy bemozdulásos képet látunk, ahol a modell sötét ruhája miatt nem maradnak még tónusban sem részletek. (szőke)
értékelés:

Macsek
Vettem ajándákba egy cicaszobrot. Beletettem egy ajándéktasakba, és feltettem a szekrényemre, amíg elviszem. Azóta les ott, néz kihívóan, hogy mikor fogom lefényképezni. Ma nem bírtam tovább, megadtam magam neki. Íme.
   A színek, a színek, a színek... méghogy a fekete-fehér ütősebb, kifejezőbb. Ez sokkal rosszabb volt fekete-fehérben. Nem élt a macsek. Így él. A szoborban. Ha valakinek nem jönne át, hát mondom; ez a szobor él.
   Lehet, veszek más ajándékot.

Hát, ennek nem kell enni adni... :) A pop art vagy a giccs kategóriájában vet fel érdekes dolgokat a kép, nagyon szerethető is, mégis azt mondanám, hogy a kép alsó szakasza, ennek a szatyornak az alsó fele picit sok, vágnék belőle, hogy ezek a furcsa fülformák és zacskószélek még erőteljesebben tudjanak vibrálni, tudják ezt a feszültséget fenntartani a képen. Most a határon érzem a dolgot, mert ugyan a zacskó felületén ezek a kis szirmok vagy mik is érdekesek lennének, de nem hagytam benne, nem is hagytam ki, a macska leselkedése az érdekes a zacskóból, tehát ezeket a kis mintákat kéne levágni talán. (szőke)
értékelés:

Füst
Úgy tekereg a nők ölében az idő, ahogy a szőlő kacsai a kerítés körül, vagy ahogy a füst csavarogva ereszkedik felfelé.

Itt egy hosszabb beszélgetést folytattunk a pedellussal a képről, ami azonban nem publikus, mondjuk úgy, a szexről is szó volt, de a lényeget azért elmondjuk nektek is: erős szexuális töltete van a képnek. Egyrészt talán egy picit a lány háta mögött lehetne szűkebbre vágni, de a lényeg inkább az, hogy a kép tetejéből lehet vágni, viszont amit ott levágunk, azt alul hozzá kéne adni - magyarán a kamerát lejjebb kellett volna mozdítani, hogy a test, a hát, a csípő ívei is a képhatáron belülre kerüljenek. Minden szép, minden jó, csak a test íveit kell folytatni, a hast, a csípőt. (szőke)
értékelés: