Csend

Remélem, hogy nem bántódsz meg azon, amit mondok, hogy dögöket nem fotózunk. Ez egyetlen esetben fogadható el, ha valami nagyobb képnek egy részlete. Mondjuk csinálok egy megtört hangulatú csendéletet, és ahhoz az ablakban ott vannak ezek a halott állatok is. De igazából még ez sem biztos, hogy igaz. Értem én, hogy mit akarsz üzenni, de ez nagyon primér. Azt az üzenetet, hogy eljön az ősz, és az a zsezsgés-dongás, ami jellemzője a nyárnak, az megszűnik, hogy ha azt bogarakkal, rovarokkal akarod megmutatni, akkor annak is valahogy részének kell lennie egy nagyobb egésznek. Önmagában az, hogy ráfókuszálunk két döglött muslicára, meg valami légyre, az nekem kevés ahhoz, hogy boldog legyek, ráadásul esztétikailag problematikus. (hegyi)

Álom a múzeumban

Az, hogy ez múzeum, az nem annyira nagyon van meg, de az biztos, hogy a megfigyelés jó. Három réteget kapunk, az első réteg maga a valós helyzet ezzel a két figurával, az egyik valamit néz, a másik áthalad a képen, bemozdulva van jelen, de érzékelhető, hogy az is egy személy, aztán van egy második réteg a hirdetőoszloppal és aztán van egy harmadik réteg ezzel a vetített képpel. Mind a három jól értelmezhető és még el is válik egymástól, egyetlenegy problémám van, hogy nincs a képen egy biztos pont, mert beráztad a kamerát. Tudom, egy épületbelsőben, főleg, ha az egy múzeum, viszonylag kevés a fény, ennek technikai okai vannak, nem akarják, hogy a nap károsítsa, hogy kiszívják az UV sugarak, ezért árnyékolnak, de mégiscsak azt gondolom, hogy jó lett volna, ha a rossz fényviszonyokhoz képest is valamin megtámasztod a kezedet. Ez a bemozdulás ezt a három réteget így kevésbé teszi anyagszerűvé, de amit láttál és maga a megfigyelés az egy fontos dolog és annak nagyon örülök. (hegyi)