A rezonanciának egy nagyon is kézzelfogható és nagyon is alap történetét látjuk, mert valami technikai helyzet a hangerőváltozást mutatja vizuálisan, hallunk egy feszes zenét alatta. Viszonylag hosszú filmet kapunk, viszont azon kívül, hogy a filmnek van bevezető képsora, amin a címet látjuk, és van egy kifutó képsor, egy vége főcím, ahol az úgymond stáblistát látjuk, aki ennek a filmnek a létrehozásában közreműködött, a kettő az, ami keretezi ezt a munkát, de maga a tárgyalás rész, tehát maga az információs rész az nagyon sok változást nem hordoz magában. A hangerő-változással, a zene ritmusának változásával, vagy a zene feldúsulásával változik valamennyit ugyan az a zöld forma, de igazándiból megmaradunk ugyanott, ahol a kezdeteknél elindul ez a film. Ez egyrészt sokban hasonlít azokra a gerjesztett, torzított képsorokra, amiket a hetvenes években létrehoztak a filmesek, és amivel dolgoztak, de én már másik dologra is tudok asszociálni, és ez pedig az, hogy egyes médialejátszóknak vannak ilyen relaxációs szoftverei, amik hogyha zenét hallgatunk a computeren, akkor közben nekünk oda a háttérbe valamilyen véletlen - vagy álvéletlen - generált formákat hoz. De hát ezekben a variabilitás az egy random módon, de mégiscsak egy számítógép által kiszámított módon történik. Én azt mondom mint rezonancia ötlet egy disznót tudok erre adni, de én azt kérném az Adriántól, hogy ha lehet, akkor küldjön már még munkákat, merthogy szeretném, hogyha el tudnánk indulni egy közös gondolkodásban, és hát ezzel a filmmel azért így nehezen tudok ennél többet kezdeni. (szőke-hegyi) értékelés:

Remélem olvastátok Jeff Noontól a VURTot. Ajánlom mindenkinek csak 300 oldal, & ez volt a beindító kar a kisviduhoz. Jó szórkázást!

Adrián egy nagyon trükkös filmet küldött, hiszen a film több mint feléig egy lírai, lassú mozgásokkal, lassú áttünésekkel dolgozó üzenetet kapunk. Utalás azért történik a filmben arra, hogy nem biztos, hogy minden ebben a lassú melankóliában fog zajlani, hiszen a kék szín dinamikája, üzenete elég pontos fogalmazás, horrorfilm rendezők is előszeretettel használják. A toll jó szimbólum, hiszen a megjelenésekor a néző még reménykedhet, hogy valami szerelmes levél megírása következik, de aztán a női szereplő megjelenésénél már elég egyértelmű lesz, hogy a Bunuelnél már megtapasztalt szürreális világ kavarodik össze ezzel a nyomasztó kékkel. Annyit tudnánk javasolni Adriánnak, hogy várjuk a történet folytatását - nem olvastuk a könyvet, ezért ez az utalás számunkra rejtve marad - a poén jól van lezárva, de a történet nyitott marad. Valami visszacsatolás a végére kellene, akár pozitív tanulságként, vagy akár a katarzis hiányaként, most a hiány nem abban az értelemben van jelen, hogy tudatosan tudjuk, hogy nincs feloldozás, hanem elmaradt a befejezés. Ez ahhoz is kellene, hogy ne mondhassa a néző, hogy a borzongatás a szájba helyezett tollal öncélú eszköz. A film nagyon érdekes, pontos és jó munka - talán a toll felvételénél van némi bizonytalanság a kéz mozgásában, a ritmusban, ott egy picit megtörik az a ritmika, ami addig és utána jellemző a filmre. De mindenképpen megvan az 5 malac. (szőke-hegyi) értékelés:

a folytatás... ... alter módban (márcsakazértis) szorí a pixelekért, ez 1 kodekhiba vagy mi... cuppanjatok rá! kristálymadonnablöff

Egy nagyon jó megfejtést látunk Adriántól a második leckére, jól érzi a feszültségkeltést, jól alkalmazza a több részre osztott képernyőt és a vágást, jók a ritmusok, és a gesztusok is. A filmnek jól indul a belső ritmusa is, bár az a kék gömb, ami akár a Föld, vagy egy tabletta is lehet, szóval az számomra nem teljesen világos, hogy mi akar lenni és mi a szerepe, asszociálgathatok, de nem kapok a filmből erre magyarázatot vagy segítséget, de ez csak kis kötözködés vagy ha Adrián elfogadja, akkor a továbblépés útja is lehet, szóval jó a film belső ritmusa is, egészen a végéig. Ott is jó a kivárás, a nyitott, pásztázó szem, várjuk a drámát, a horrort, és mindehhez képest egyrészt technikailag idegen az, hogy teljes képernyőn jelenik meg az arc, mert megbontja a belső szerkezetet, azt, ami a három osztatban történt addig, kilép a ritmusból, ettől a feszültség is kienged, másrészt a film mintha nem lenne befejezve, ott mintha kifutott volna a fimtekercs a moziban és épp a legizgalmasabb résznél oltaná fel a lámpát a mozigépész. Tudom, hogy nagy munka ennyi vágást összehúzni a zenével, ritmusokat tartani és úgy egyáltalán, a filmes megoldás mindig sokkal időigényesebb és macerásabb, nem is akarnék telhetetlen lenni, de azért én megnéznék ebből a történetből egy egy-másfél perces verziót is, ami csattanóval van befejezve. És várom a további leckékre a megoldásokat. (hegyi) értékelés:

In memorian - Babis Erzsébet
Nyugodjon békében

Kerestem a neten, szerettem volna többet tudni Babis Erzsébetről, szeretném Adrián segítségét kérni, hogy tegye meg, hogy akár kommentárban mesél nekünk. Ami a képet illeti, háttérinfó nélkül picit nehéz az értelmezése, zárójelben mondom, hogy a 700 pixelt ki lehet használni, de szépek az ívek, a formák, bár nekem a vágás esetlegesnek tűnik. (hegyi)

kapcsolódj rá!

Először is nagyon nagy szeretettel köszöntjük az Adriánt az estiskolán, és nagyon remélem, hogy egy aktív tagunk lesz, és kaphatjuk majd tőle ezeket az üzeneteket, mert ez egy nagyon koncentrált és érdekes első lecke megoldást kaptunk tőle. Egyrészt persze teljesíti az első lecke kritériumát, hiszen csak egy rész látszik az alkotóból. Inkább a filmről beszélnék, ami tulajdonképpen egy geg, egy történetnek talán a bevezetése, vagy olyan, mintha látnánk egy thrillert, és annak ez lenne az első képsora. De nagyon jól használja azt a technikát, ami a rendelkezésére áll, nagyon jó, ahogy az osztott képpel dolgozik, a két kép villogtatásával, váltogatásával egy folyamatos feszültséget tud fenntartani, és ezek nagyon fontos megfigyelések, fontos technikai és eszközhasználati tudást feltételeznek, merthogy itt a vágásnak óriási szerepe van. És amikor egy filmet forgatunk, azt végső formájában a vágás hozza a nézőhöz közel, a végső formát a vágás adja meg. Itt egy ilyen szempontból nagyon koncentrált munkát láthatunk. Talán csak annyi megjegyzés, és ami miatt ez nem öt, csak négydisznós megoldás, hogy a geg, hogy felkapcsolni - és van ebben egy félelem is, hogy mi fog történni, ha hozzáérek, mi fog történni, ha felkapcsolom – valahogy ennek a lezárása az, ahol egy kicsit kikönnyül ez a megoldás, olyan igen, sikerült neki felkapcsolni, és most ez így hogy? Ennél talán lehetne egy picit tovább húzni, vagy azt mondom, hogy oké, elfogadom ezt mint bevezetést, és akkor szeretném látni a történet kibontását. Akár ebben a leckemegoldásokban is neki lehet állni ezt a történetet elmesélni; nem akarok plusz feladatot adni az Adriánnak, de mindenféleképpen annak nagyon tudnék örülni, ha ez a történet folytatódna. (hegyi) értékelés: