Tudod mi van, Viki, én értem, hogy téged lenyűgöznek ezek a felhők, amik tulajdonképpen belelógnak az arcunkba, szinte tapintható magasságban vannak, de most ez nem érdekel, a képnek körülbelül öt ujjnyi részét simán levágnám, majdnem négyzetesre. Az az érdekes, ami ezzel az eszelős vörös karosszékkel létrejön a teregetéssel és csak nagyon minimálisan fontos itt a háttér, ez az előtér ez fontosabb lenne, ha viszont így nézed, akkor nyilvánvalóan valami hiányzik az előtérből, mondjuk egy kosár. De a kép valamit nagyon tud, mert vissza-visszatérek hozzá, szóval van benne mágia. (hegyi)