Fényből lettem
A harmadik lecke interpretációja Lipi részéről. Kéretik nem számolni a bordákat, esküszöm megvan mind! :D A kép nem csak engem ábrázol őszintén és hitelesen, de az általam oly' kedvelt fénykezelési technikát is bemutatja amit emberábrázolások készítésekor szoktam leginkább használni.

Egy fénytani tanulmányt látunk egy emberi alak fénytani tanulmányát, hiszen a környezetből, a műtermi környezetből igazából semmit nem láthatunk, nyilvánvalóan azért, mert az alkotó, az alkotás arra koncentrál, hogy az emberi testet, beleértve az arc tekintetét elénk tárja. Nagyon nehéz feladat ez, mindannyiunk elé odaállni és elmondani azt a mondatot, hogy itt vagyok teljes valómban, tekintsetek le rám. És ez egy fontos része ennek az üzenetnek. Azt is el kell mondanom, hogy minden ilyen, elsősorban dramatikus, tulajdonképpen színpadszerű vallomás az egy nagyon nehéz és nagyon erősen sokkoló helyzet. Nem csak a néző, hanem az alkotó számára is. Ez a fajta műfaj megkívánja azt, hogy köztes utakat nem választhatunk - lásd Ember tragédiája, Ádám és Éva jelenete - hanem meg kell hozni egy döntést, hogy vagy teljes egészében a mondataink elhangoznak, gondolok itt egészen egyszerű kifejezésre, idézőjelben – pőrén -, avagy nincs értelme ezeket a felvetéseket megtenni. Kell nyilvánvalóan ehhez egy bátorság, kell ehhez egy nagyon erős döntés. Próbálom ezt azért mondani, mert még egyszer mondom, hogy nagyon fontos az, amit elküldtél, de ezt a döntést te hoztad meg, hogy a hármas lecke egész alakos portrénál egy ilyen beállítást és egy ilyen módozatot használtál a bemutatkozásra. A testedet te tetted szabaddá magadért és érettünk. Ebből az is következik, hogy a szabályrendszereket, amelyek alapján véleményt kell formálni, te hoztad. Ez a szabályrendszer pedig a kínai piacon kapható úgynevezett boxer alsónadrág alapján nem szociológiailag erősíti, hanem éppen a drámaiságot gyöngíti, így a mondatok kimondása túlságosan szemérmes. Ha aktot választasz és választasz egy ilyen pozíciót, akkor még így is, hogy egy szűrt és visszalazúrozott szalonképes képet készítesz, meg kell hozni azt a döntést, hogy ne egy szűk boxeralsóban ülj a fényképezőgép elé. A legjobb szándékkal mondom azt, hogy a beállítást és a pozíciót te választottad. Ha választottad, akkor viszont ezen az úton véleményem szerint menj végig. Nyilvánvalóan lehet egy ugyanebből a helyzetből egy derékban kicsavart, térdben máshogy hajlított takarásos megoldást is alkalmazni, hogy az emberi testrész intim részei ne látszódjanak a néző számára, de itt most ennél a képnél ezt a beállítást kell tudnunk elfogadni, hiszen ezt küldted el. Én úgy gondolom, hogy ennél, ha már megléped ezt a verziót, akkor viszont kell annyira bátornak lenni, hogy nem egy alsógatyában ülünk oda és készítjük el ezt a csodálatos képet, mert ez a kép egy nagyon szép és nagyon fájdalmas üzenet. Még egyszer visszatérnék gondolok itt a tekintetedre, gondolok itt az arcon lévő árnyékokra, minden azt mutatja, hogy ezt a vallomást komolyan gondolod. Csak bátorságot tudok neked javasolni, hogy akkor, ha már kiállsz, akkor állj ki teljes egészében. Ettől függetlenül a hármas lecke egész alakos portrénál a három disznó megvan, és nagyon remélem, hogy evvel a hozzáfűzéssel tudtam segíteni és haladni fogsz az utcádban tovább. Köszönöm szépen. (szőke)
értékelés:

Sutba vágva
"Elmúlsz 20 és elmúlsz 40. Elmúlsz lassan, szépen és csendben"

A szekér kerekének darabjait látjuk itt egy nagyon régi kerítésforma mellett, és más ilyen mezőgazdasági szaktárgyak is belógnak, valószínűleg egy vasabroncs. Nagyon szépek az árnyékai a felületen ezeknek a csillagformáknak. Ugyanakkor azt kell hogy mondjam, hogy a kompozíciós rendszere ennek az egésznek nagyon is billeg. A képeket úgy érdemes ilyenfajta helyzeteknél értelmezni, hogy próbáld meg a verbális megközelítéseket félrerakni. Azt, hogy kerék, kerítés, kilincs, ajtó, orr, bajusz, könyök, hónalj, szem, Lajos, Géza, és az egésznél inkább megpróbálni egy festői megközelítéssel ritmusokat megfigyelni. Az majd egy következmény lesz, hogy ebben fölfigyelhetünk-e, azonosíthatunk-e egy régi tárgyat - a ritmikát próbáld megfigyelni. Száz százalékosan biztos vagyok benne, hogy nagyon pici igazítással ebből a képből árnyékok és formák egy jó ritmikai képletét létre lehetett volna hozni, az vitt el egy másik utcába, hogy mindenféleképp a közérthető formáját is keresni akartad, az informatív részét is, a képnek, hogy itt van a szekér kerék és abroncs darabja, itt vannak ezek a küllők, és ez rajta legyen megszámolhatóan. Emiatt viszont a kép kompozíciós értéke, és a kép egésze sérült. A hetes leckét visszaadnám ismétlésre. (szőke)

Önmagam vetületei
Sziasztok! Tóth Béla barátom volt az akinek unszolására én is beiratkoztam ide az Estiskolába. 9 éve foglalkozom komolyabban a fotográfiával. Előtte zeneszerzéssel próbálkoztam, amit nemrégiben újrakezdtem. Mindkét hobbym terméséből van fenn bőven a honlapomon ;) Noha a legkritikusabb mindig a magam képeivel, zenéivel vagyok őszinte véleményemet nem szoktam véka alá rejteni más munkájával kapcsolatban sem!

Van egy hosszú leirat a képhez, és ennek örülünk, és szeretettel köszöntünk itt, István, az Estiskolában. Nagyon érdekes a felvetés, amit elküldtél nekünk. Ugye ez a beállítás elsősorban fényjelenségeivel foglalkozik, az árnyékokkal, az árnyékokon keresztül jelentkező sziluettekkel, és ebben a leiratból is következtethetően ott vannak azok a jegyek, amelyek a te másik életedre, másik énedre is utalnak. Ha jól látom, valamilyen billentyűzetes zeneszerszám. Maga a hangszer már nem árnyékképként jelenik meg, hanem valóságban, és ugyanígy egy pálmalevélrész is. Ez a kettő az, ami a teret az árnyékkép síkra redukált felületét térbelivé varázsolja. Ugyanakkor úgy érzem, hogy a kép emiatt a klaviatúra miatt bal felé süllyed, bukik, nem ellensúlyozza fönt a belógó valódi pálmalevél, és nem tudja visszahúzni az alkotó sziluettje sem jobbra ezt a képet. Miközben nagyon izgalmas és nagyon érzékeny a felvetés. Én azt mondanám, hogy érdemes lenne ezekkel a szituációkkal játszani, márcsak azért is, mert a leiratban is azt írod, hogy ez most egy nehéz feladat, magammal foglalkozni. Azt is írod az üzenetedben, hogy régóta foglalkozol fotózással. Én úgy gondolom, hogy azért jó és azért örömteli, hogy eljöttél ide hozzánk, mert elkezdhetsz velünk együtt magaddal úgy is foglalkozni, amely kérdéskör még nem lett teljes egészében feldolgozva, bejárva, és talán ez, ha sikerülni fog, és ezeket a házi feladatokat elkezded önmagadban létrehozni, és megmutatni, és beszélni erről velünk, az az összes többi munkádra, akár a zenei, akár a képzőművészeti alkotómunkádra nagyon nagy hatással lesz. Minden belőlünk indul ki. Mi rezonáljuk, mi éljük át a külvilágot, és így jönnek létre az alkotásaink. Tehát ebben egy nagyon fontos megismerő eszköz lehet ezeknek a házi feladatoknak az elkészítése. Ugyanakkor szeretnélek lelkesíteni, hogy megvolt a bátorságod az első leckére, a portré arc nélkülre, és kettő disznó az megvan erre a képre, és nagyon várom a továbbiakat. (szőke)
értékelés: