Spontán mese

Spontán mese

Azt jó lenne tudni, hogy mi van a lánynál, hogy lett ott neki három lába, aztán otthagyja az egyiket, de az micsoda. Ez baj, arra kellett volna figyelni, vagy pedig szerepbe hozni, mert most az zavaró, furcsa. Ez problémám a képpel, mert egyforma jelentéssel bír, mint a szereplők. Annak viszont örülök, hogy elkezdtél sztoriban gondolkodni, kicsit olyan, mintha futna a kép a tévén, ami nem baj, tetszik ez a fajta háromszorozás pont emiatt a hatás miatt, úgyhogy arra tudlak sarkallni, hogy máskor is csinálj ilyesmi játékot. Érdemes megnézni előtte, hogy minden rendben, nem maradt ott valami a képen, ami civil, vagy ami nem oda illik, vagy ami szétzilálja az egészet. Ha nem lenne ott ez az valami, akkor ez egy teljesen rendben lévő kép lenne, így most furcsa. (hegyi)

Sensei

Sensei

Zoécska, majd amiket csinálsz, azokat próbáld meg besorolni valami leckébe, jó? Tehát ne úszd meg azzal, hogy berakod a Szabadgyakorlatba mindet, mert akkor mi a francnak vannak a leckék? Kezdd el nézegetni a leckéket, jó? Ezt most én átrakom a Portré leckébe, mert ez az a barátodról. Tudod miért nem jó ez a kép? Azért, mert lusta voltál ahhoz, hogy a kamerádnak a nézőpontját meggondold, hogy hova teszed. Érvényes lett volna az is, hogy ha magasról fotózod, és akkor egy ilyen furcsa bábúszerű hatása lett volna, de én inkább azt mondom, hogy ezt még lejjebbről kellett volna fotózni. Tudod miért? Mert ez így civil. Ennek a fiúnak nem a szépen lassan hátracsúszó homloka a jelentős, hanem maga a személyiség, a figura. Ahhoz, hogy működjön az, hogy nem néz a kamerába, az kell, hogy valami történjen, hogy valahová nézzen. Szoktam mondani, hogy a múlt a bal oldalon van, a jövő a jobb oldalon. Ő most tulajdonképpen, ha akarom, akkor visszanéz, legalábbis innen nézve, visszanéz a múlt felé, aminek lehet ilyen jelentése, ha akarom, de ahhoz meg nem elég feszes az egész. Ezt visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Karinthy

Karinthy

Miért Karinthy? Most ezen nem tudok túllépni. Miért? Akarom érteni, mert most nem tudom. Szürke az egész kép, ezen tónusban érdemes lenne elgondolkodni, de örülök annak, hogy elkezdesz szereplőkkel dolgozni, nyilván ez nem egy egyszerű műfaj, mert a hangulat egész gyorsan el tudja az embert kanyarítani attól, hogy komoly munkát csináljon, de látom, hogy itt rá tudtad beszélni az embereket arra, hogy „nézzetek előre oda a tájba”, és ők elhitték neked, hogy ott van táj. Ez jó dolog. (hegyi)

Ahogy a fák, úgy lépek

Ahogy a fák, úgy lépek

Ez biztos valami idézet valakitől, és akkor az biztos helyén van. Itt most a fákat nem látom, hogy lépdelnének bármerre, de nem is akarom én ezt boncolgatni, mert még mindig jobb, mintha az lenne, hogy Cím nélkül. El tudom fogadni ezt, ez egy jó kis ritmus. Mi lett volna ha lett volna valami szereplőnk? Ez csak egy kérdés, mert akkor lehet, hogy mást is tudnánk ezzel még mesélni, de ettől függetlenül, ez így üresen is tulajdonképpen szép. Azt a fölső kis belógó ágat lehet, hogy én kivágtam volna, de még így is elmegy. (hegyi)