Nagyon érdekes az a világ, amit mutatsz Fruzsina és én nagyon szeretnék ebből a világból minél többet kapni. Ne legyél kegyetlen, jó? Mert ha ilyen szűken méred és fél éveket kell várni egy-egy képre, akkor elszomorodom. Akkor az olyan, mintha csak karácsonykor meg húsvétkor kapnék ajándékot. A barnítást, ezt a szépiát én nagyon szoktam utálni. Azért, mert archaizál és valami furcsa édeskés ízt ad ennek az egésznek. Az az érdekes, hogy itt hozol rögtön egy ellenpéldát. Ez meg olyan, mint a kávézacc – jó kis keserű kép. Egyébként nagyon furcsa, mert amikor először megláttam - és most az elemzésnél is - Szabó István: Napfény íze c. filmje jut eszembe. Meg ne kérdezd, hogy miért. Olyan ez az egész nekem, mintha abból lenne egy kocka kiragadva azzal együtt, hogy persze ott van a Canon meg minden, de mégis nem a valósággal és a jelennel foglalkozom általa, hanem visszarepítettél időben. Azért őrületes ez az egész, mert közben egy bolondozás van ezzel a „nagymama kanapéjáról lelopott” terítőcskével. Szóval titokzatos vagy, de azért itt a végén is hadd mondjam el, hogy jó lenne ennél többet kapni, kérlek, gyere! Ami a képet illeti, egyetlenegy problémám van, hogy nagyon szűk oldalt. Jó lett volna, ha egy kis levegőt, teret hagysz ennek az egésznek. Vagy ha már ennyire szűkek vagyunk, akkor fölül is legyünk szűkek. Most ez nekem olyan, mintha egy fotóalbumba lenne beragasztva és ekkora hely lett volna egyébként a nagymama, nagypapa képe és a „család együtt örül Balatonkenesén a nyárnak” c. fotók között és ezért kellett volna ilyen formába vágni, mert így lehet jól beragasztani az albumba. Nekem most ez az élmény jön ettől, de abszolút három csillag és tökéletes leckemegoldás – nagyon várom a folytatást, nem győzőm elégszer mondani. (hegyi)
értékelés: