Elmosolyodom. Par perce kezdodott, raneztem a kepre es lattam a vonalakat, a savokat, latom oket osszezarva ebbe a negyzetbe es latom oket tulmutatni azon. A hatter vekony, visszafogott vonalai kiemelik az eloteret, erot adnak ennek a ket ferde savnak, szunetjelnek, amik azt mondjak: allj meg egy pillanatra es lass. Par perce kezdodott, raneztem a kepre es olvastam a szek feliratat, a kep leiratat, a szindarab ajanlojat. Egymasra utalnak es viszont, Arpi bacsi mar akkor sem mindennapi politikusi munkaja es az eloadas cseppet sem rejtett uzenete: allj meg egy pillanatra es gondolkozz. Megallok es elmosolyodom. Ket teljesen kulonbozo retegben ugyanaz az uzenet. Meg arcomon a mosoly, de gondolataim mar mashol jarnak, szemem fatyolos, arra gondolok, hogy hol van az a vilag, ahol megallni, korulnezni, gondolkodni ertek. (bobak csaba)