Igazolványkép
Meg kell elégedni azzal a képpel, ami van.

Nagyon sok hiányosságot föl lehetne róni ennek a képnek. Nagyon sok mindenben lehetne vitatkozni. Mégis azt mondanám, hogy az egy fontos momentuma ennek az alkotásnak, hogy nagyon erőteljesen jelen van benne az önirónia. Ezzel az OSB kis szekrénnyel, polcocskával, az ollókkal, a csipeszekkel, és a nagyméretű képben parányi kis leszerelő katonatisztként jelentkező igazolványképpel, amelyen valahonnan a múltból kvázi mosolygósan, parányi manóként visszatekint ránk az alkotó, mint egy ilyen kis Borsszem Jankó. Mindenféleképp az, hogy a képkivágás választásában így dönt, egy átalakított hűtőszekrény, vagy édesapa gyógyszeres szekrénye átalakítva fotólaborrá, vagy nem is tudom minek a tetejére odahelyezve jelenik meg ez a kép, tehát hogy az egésznek van egy furcsa retro hangulata. Ez, én úgy gondolom, hogy aki az Ákost ismeri, az abszolút őszintének és abszolút pontos megfigyelésnek tekintheti ezt a képet. Tehát elsősorban azért fogadjuk el ezt a munkát, ismételve az önportré házi feladatot, az Ákostól, mert mindenféleképp a filozófiájával, a gondolatvilágával értünk egyet. Tehát mint geg működik jól ez a kép.
   Annyit még hozzá szeretnék fűzni – folytatja Hegyi -, hogy a nyáron volt szerencsém az Ákossal együtt dolgozni tíz napon keresztül a dörögdi programok alatt, és én nagyon is fontosnak tartom ezt a képet abból a szempontból, hogy az Ákos ahhoz a világlátáshoz, vagy ahhoz a rendezettséghez, ahhoz a rendszeretethez képest, amit ő egyébként képviselt, és amit ő mutatott a munkáiban, de egyáltalán a létezésében, ahhoz képest ez egy saját magával szemben nagyon is bátor vállalkozás, mert igenis egy új helyzetet fedezett föl, hogy spontán módon rá lehet találni egy történetre, és ez éppúgy tükrözi őt, talán egy olyan világot, amit ő eddig magában esetleg elnyomott. Nagyon fontosnak tartom. (szőke-hegyi)
értékelés: