Remélem nem kell megmagyaráznom hogy miért köldök. Meg gondolom azt sem hogy miért képeslap, mert minden létező csúszkát ebbe az irányba húztam a PS-ben.

Hát, szeretném én azt, ha ez a Köldök leckéből átkerülhetne valahova máshová, mert semmi köze a köldökhöz, legalábbis én nem értem, hogy miért köldök. Meg kell magyaráznod, Ákos, hiába írtad azt, hogy reméled, hogy nem. Nem látom a képen a köldök párhuzamot, nem érzem, hogy ez mire lenne párhuzam. Az, hogy képeslap, én el tudom fogadni, bár talán jobban oda kellett volna figyelni az exponálásnál. Azok a részek, amik egy giccses képeslapnak a jellemzői – mert itt a giccsről is szó kell essen -, azok itt most slendrián módon vannak jelen. Látunk a képen egy üveggömböt, ez tökéletesen helyén való, látunk aranyboákat, díszítő elemeket, meg a fenyőt, ez mind nagyon szép, és a fények is nagyon jók a háttérben, de ha jól sejtem, akkor itt egy csillagszóró is működött, és ennek a szikrái is valamilyen módon belekerülnek a képbe, de inkább mint képhibák vannak jelen, nem értékelhetően csillagszóró formákat mutatnak. A kép jobb oldalán nagyon erős kaszabolásos jelzések vannak. Ezek nagyon durvák, ezek elvisznek a hangulatból. A kép bal oldalán, a képhatárnál már valami elindul, de az kicsúszott a képről. Ha az a cél, hogy gyakoroljuk azt, hogy milyen az, ha valami feladatot megoldunk, giccsesnek kell lenni, mert az érzelmek túlfokozottsága jellemző erre a műfajra, akkor ez az egész jó irányba halad, de ezekre figyelni kell. Ilyen apróságokra is, hogy ott van egy arany girlandon egy csillag, de az a csillag annyira skurcban van, hogy tulajdonképpen három ága látszik valamennyire, de annál nem több. Ákos, ezek olyan beállítások, ami könnyűnek tűnik, de azért ilyennel az ember eltököl jó 2-3 órát is, mire az lesz a képen, amit látni akar, és a legapróbb részletre is oda kell figyelni ahhoz, hogy abból az egységből, ami aztán a képen megjelenik, kijöjjön az a végeredmény, amit szeretnénk. Szeretném felhívni Ákosnak a figyelmét a Csendélet leckére, jó lenne, ha gyakorolná, mert az a lecke az, ami minden ilyesminek, a térrendezésnek az alapja. Ezt visszaadnám, és ha ebből még van, akkor még talán megoldható, hogy ezzel dolgozzon Ákos, ha nem, akkor tessék elővenni a karácsonyfadíszt, valami kis fenyőágat, és elkezdeni ezzel játszani. Szerintem ez egy kis házi barkács-stúdió körülményben megoldható. Én itt még azzal is vitatkozom azzal, hogy Ákos esetleg erről mit gondol, ő maga elfogadja-e azt, hogy ez giccs, mert itt a kommentárokban van egy elég provokatív beszélgetés, és ebben a provokációban Ákos is benne van. Ez én nem tartom bajnak, de amikor azt a kérdést teszi föl, hogy „A kérdés az, hogy csak rossz és érdektelen, vagy egyenesen gyomorforgató?”, nekem ebből az tűnik ki, hogy ő ezt az utóbbit szerette volna elérni. Egy fricskát szeretett volna mutatni. Igenám, Ákos, csakhogy akkor, amikor erre a fricskára próbálunk utalni, akkor az alapszabályokat nem árt betartani. Akkor működik a fricska is, amikor meg tudjuk csinálni az alapverziót. Előbb tessék megcsinálni egy jó kis zaftos, tömény karácsonyi üdvözlőlapot, és utána abból el lehet indulni, hogy mit teszek rá, mit veszek el, hol erősítek még túl rajta ahhoz, hogy a geg működhessen. Ismétlés. (hegyi)

Nagyon hasonló az asztal, mint az eddigiek, egy zöld lazúrral, amin egy szép fényjátékot látunk. Én ezt a képet nagyon kedvelem, de ez a színpad még egyelőre üres. A felvetés szép, de nem döntötte el az alkotó azt, hogy őt jobban érdekli-e a falon lévő árnyékjáték, vagy az asztal tükröződései, csillogása. Ez biztos, hogy abból is adódik, hogy didaktikusan próbál követni egy formai játékot, csakhogy ennél a formai játéknál most másodlagossá törpül az, ami igazán izgalmas lenne: ez az árnyjáték, vagy a tükröződés. Ez most így egy háttér, és nincs meg hozzá a fő történet, maga a mese. Nem akarok nagyon tanácsokat adni, mert nem én vagyok az alkotó, de valami az asztallapon kellene, hogy történjen, mert a kép egyharmadát kitevő zöld felület önmagában nem elég beszédes. Nagyon kedvelem, az irány nagyon jó, de visszaadnám ismétlésre ezek miatt. (hegyi)

Még egy frame.

Ez a kép a színes filctollakról szól, és valakit látunk a képen, aki valószínűsíthetően ezeket éppen használja. Ami ebben a trüváj, hogy nagyjából ugyanazt az asztalt látjuk, magyarán itt az asztal viszi tovább a ritmust. Ami ennél a képnél a problémám, hogy függetlenül attól, hogy az alkotási folyamatot nem látjuk, de primérnek tartom azt, hogy filctollakkal ábrázoljuk a gyerekkort, ennél én Ákost áttételesebb gondolkodású alkotónak képzelem. (hegyi)

Ha a sorrenddel nem is értek egyet, de a képek nagyon is jól mutatnak hangulatokat. Az első kép tökéletes bevezetése a riportnak, és rögtön ad egy egyfajta véleményt és attitűdöt is, amit a fotós gondol. Nagyon jól érzékelhetőek azok a kis kiegészítő kütyük, amik fölkerültek erre a feliratra. Úgy gondolom, hogy a készültekor nem voltak ott, már csak technikailag sem volt arra lehetőség, hogy ilyen adóantennákat szereljenek föl. Itt rögtön utána a második képnél van kis problémám a sorrenddel. A második és a harmadik képet megcserélném. Már csak azért is, hogy legyen egy logikája, hogy most bent vagyunk vagy kint. A történetmesélés szempontjából nem mindegy, hogy rögtön beugrunk a közepébe a gyárnak, beugorhatunk egyébként, csak akkor utána mit keresünk megint kint? Lehet, hogy a harmadik képet valahová egészen máshová tenném, talán a sorozat végére. Ez egy lírai lezárása lehetne a sorozatnak. Tehát az első kép oké, ha ezt elfogadjuk, akkor a második kép teljesen rendben van, nagyon szép stuktúrákat, fényeket lát itt meg Ákos. Felhívnám a figyelmet Chaplin korai filmjeire, ezek közül is a Modern idők című filmben tekergette az órát, ez jut eszembe a kép fényeiről és struktúráiról. Ha kivesszük innen a harmadik képet, akkor az új sorrendben lévő harmadik kép is nagyon rendben van, bár nem igazán értem, hogy Ákos miért használta az álló formátumot. Nincs rá indok, mert ezeknek a behemótságát sokkal jobban lehet érzékelni akkor, ha ez egy fekvő formátumú kép. Ugyanis ha belekomponálja ezt a fölső világító ablaksort, akkor ez ráadásul össze is nyomja ezt a képet, lényegesen kisebbnek tűnik, mint amilyen ez a valóságban. Utána megint egy nagyon szép képet mutat az alkotó erről a préselő vagy sajtoló gépről. Utána egy közeli képet kapunk arról, hogy ezen a gépen történő munkavégzésnél mi folyik. Ez is nagyon jó, szépek a fények. Nekem ez a bácsi az utolsó képen picit kilóg. Most vagy egy lírai, a gyárról szóló sorozatot mutatok be, és akkor az emberek csak illusztrációk, vagy ebben a környezetben az emberek életéről készítek egy riportot. A kettő között óriási a különbség, hogy melyikre teszem a voksomat. Ha az ember és a gépek viszonyáról, a munkáról, erről a heroikus küzdelemről szeretnék beszélni, akkor van helye ezeknek a közeli portréknak, de ennél a képnél a bácsi, bár nagyon mutatós ebben az overállban, hogy ennyire leharcolt ruhában dolgozik, de a környezet nem annyira markáns, nagyon belesimul ebbe a környezetbe, lehetett volna ebben a gyárban keresni egy olyan helyet, ahol ezt a úriembert attraktívabban lehet fényképezni. Szóval nekem ez most ebből a történetből kilóg, de gondolom ott még készültek fényképet. Én azt az irányt tartanám izgalmasnak, amit Ákos észrevett az első belső képen. Még abban is látok egy kicsi bizonytalanságot, hogy akkor most a fényjátékokkal és a struktúrákkal fogok foglalkozni, vagy a monumentalitást, vagy a munkát akarom ábrázolni. Nagyon örülök annak, hogy megengedi magának azt Ákos az első képen, hogy a Csepel Művekből csak a Művek-et mutatja. Tehát ha ebből a lírai felvezetésből indulok ki, akkor ennél a képsorozatnál szerintem az első, a második, a harmadik kép (amiről még nem nagyon beszéltem, de nagyon tetszik, bár én egy kicsit ezt szűknek érzem, lehetett volna ebből egy négyzetes kompozíciót is létrehozni, de nagyon szépek ezek a fények és színek), és az ötödik kép az, ami körülbelül egy ritmusra dolgozik. Én lehet, hogy ebbe az irányba próbálnék elmenni, mert nem egy olyan fotográfus van, aki ezeket a gyárakat az ember és gép viszonya szempontjából már ábrázolta. Nekem az izgalmasabb út az lenne, ha Ákos a fényekkel próbált volna valamit kezdeni. Erre most kettő csillagot adok, és arra sarkallom Ákost, hogy ha még lenne módja ebbe a gyárba bejutni, akkor próbálja meg azt, hogy teljesen elvonatkoztat attól, hogy hol van, hagyja magát sodorni, hagyja hogy átfolyhassanak rajta az élmények, és ez meg fogja adni azt, hogy mit kell lefényképezni. Adjon magának erre időt, amikor nem foglalkozik mással. Össze kell barátkozni az emberekkel, hogy ne nézzék hülyének, meg hát veszélyes helyen nem szabad nagyon megállni bambulni, erre különösen felhívom Ákosnak a figyelmét, mert aztán elveszítjük Ákost. Én visszaküldeném őt ebbe a gyárba kicsit még dolgozni. (hegyi)
értékelés:

Ne irigykedjetek a bútorra, nem itthon készült, hanem egy barátomnál.

Hogy ez mosogató vagy a Star Trek egyik díszlete, nehezen eldönthető, az is, hogy a valóságban ez a tárgy vajon egyébként is ennyire felismerhetetlen, vagy a kiragadott részlet és világítás együttese miatt lett ilyen ufo. A kép jó gyakorlat, de egyelőre nekem nem áll össze koherens egésszé. A lime és a citrom a fekete felületen jól rendezett, ami zaklatottá és nehezen befogadhatóvá teszi, az a zuhanyslag rugós formája, ami ráadásul most a vágások miatt nem is igazán mutatja formai játékát, kirobban a képből, kiszalad, és így a gyümölcsök nyugodt rendjét felborítja. A fények szépek, a tárgyak is jók, tehát minden adott, hogy a stúdium megvalósuljon, de most ez így olyan, hogy a kép kétfelé zuhan, és nincs, ami összekösse. Jó lenne ezzel még játszani Ákos, ha van módod rá. Egy csillag, hogy sarkalljalak a munkára. (hegyi)
értékelés:

Egy valóságos kép, picit módosítva.

Sok alkotását, munkáját láttam az Ákosnak, nagyon sokat segített az Estiskola eddigi életében, társasági munkában, fesztiválokon, programokon a Zsoltnak, nagyon sok képet lehetett látni az Ákostól, és nagyon sokszor a szándék, a lelkesedés, az alázat megvolt – még egyszer mondom, nagyon sokat dolgozott velünk – , és időnként az a valamilyen plussz az pedig keresés alatt maradt. És azért szeretem ezt a képet nagyon, mert fogalmam sincs, hogy hol készült, fogalmam sincs, hogy a Q1-es épület hol van, és mi az és ki dolgozik evvel, de egy nagyon érdekes színpadszerű - a mai modern német színházi díszletrendszerekben vannak hasonló hangulatú képritmusok – előtér, középtér megfigyelést lehet látni. Itt nyilván középtérben építőanyagok vannak, de ha mondjuk itt egy pillanatra bárki, kisgyermek vagy egy nyúl vagy egy kerti törpe abba a belső térbe belehelyeződne, akkor azt mondanám, hogy ez a Bayreuth-i színházi vagy operai programokban ez egy tökéletes színházi fotó tudna lenni. Ez nem azt jelenti, hogy ettől ez a kép hibás, biztos, hogy még erőteljesebbé lehet varázsolni, de valamilyen módon a szemléletet azt ebből az egészből jól lehet látni. Nem zavar engem, hogy a zsaluzott vasbetonfelületekben azokból a lyukakból mennyit látunk, és hogy a negyedik lyuk az most félbe van vagy nem. Van az egésznek valahogy egy izgalmas bauhaus-os megközelítése. Talán én annyit tettem volna, hogy vagy valamilyen színes fénnyel megvilágítottam volna itt ezt az előteret, ezeket a falakat, a rajtuk lévő különböző vízfolyásokat, vagy pedig még sötétebbre vettem volna az előteret, és így több kiemelést kapott volna a háttér. De én nagyon örülök ennek a képnek és szeretném lelkesíteni, és pont azért adnék három disznót, hogy lendületbe hozzam, hogy minél több mostani munkáját láthassunk. (szőke)
értékelés: