Ez most arról akar szólni, hogy vannak dolgok, amiket nem lehet birtokolni.

Ebben az esetben helyén való a barnítás, a hangulat nagyon jó, a kompozíció is rendben van, egy kicsit kellene még az Ákos benne. (szőke)
értékelés:

Ezen a napon teniszeztem először életemben, és ezen a napon mozdultam ki először a szabadba ebben az évben. A labdák, és én is jól éreztem magam.

Tulajdonképpen bármelyik utazási magazinban egy karibi hétvégére egy nagyon jó reklámfotót látunk itt, nem tudom, hogy az Ákos mennyiben azonosítható a teniszlabdával, egy jó hangulatú vidám kép, nincs vele baj, csak azt kérdezem, hogy hol érhető tetten, hol kaphatunk többet az Ákosból. A Hegyi meg azt mondja, hogy neki kettő problémája van ennek kapcsán, a bal alsó sarokban látjuk a partvonalat, ami most esetleges, ott van, de nem kompozícióban. A másik, hogy annak, amit Szőke mond, megoldása lehet az, hogy ha Ákosnál teniszütő is volt, akkor ez a teniszütő ha társulni tudna töredékként, nem jobban, mint a partvonal most a labdához ott jobb alul, akkor ez az ütő személyessé tenné a dolgot és nem úgy tűnne, hogy a labda véletlenül épp oda pattant, ahol most van, hanem közöd kezdene el lenni hozzá és bekerülnél a történetbe. (szőke)
értékelés:

Mivel felvetődött, készítettem egy partvonal nélküli verziót, ha gondoljátok mellé lehet tenni, szemléltető jelleggel.

Ezek után kezdem sejteni, hogy milyen nehéz lehet egy természetfotós élete. Ugyanis - az előző családja miatt - finoman embergyűlölő a drága. Csak akkor hízeleg ha nagyon kell neki valami. És érdekes módon, olyankor éppenhogy kevésbé kedves a tekintete.

Csak azért jár a 3 disznó, mert Bubó farka benne van a képben, ez azt is jelenti, hogy az alkotó komolyan vette Bubót, megtisztelte őt, mert tudja, hogy egy macska farok nélkül nem macska. A szekrény jobb oldalán a rácsozatot talán le lehetne vágni a függőleges osztó széléig. (szőke)
értékelés:

Ez a kép is kifejezetten ide készült, de tudom, kéne készítenem majd olyan "Gyümölcsöstál az asztalon" típusút is.

A csendélethez türelem kell. Ha van módod rá, keresni kell azokat a fényviszonyokat, ami neked segít és nem ellened dolgozik. Nem biztos, hogy optimális helyet találtál ahonnan fényképeztél, és az árnyékok is beleesnek a gödörbe. Ha vársz, mivel a modell nem szalad el, állvánnyal egy későbbi időpontban érdekesebb színeket találtál volna, és lehet, hogy az árnyékok és izgalmasabban mutatnának. (szőke)
értékelés:

az Estiskolások második, 2007. júniusi találkozójáról
Azt ígértem, hogy a kezdési időpont előtt már egy órával otthon leszek, és várom az osztálytársakat, hogy kényelmesen összegyűlhessünk délután ötre. De a legnagyobb kihívás talán az volt, hogy én hazaérjek addigra. Végül bőven sikerült, sőt a négy óra már a fotelben szundikálva ért. Vajon hányan jönnek el végül?
   Úgy negyed öt körül hárman érkeztek sétálva a házunk elé az utcán. Csak rövid időre pillantottam ki, de egyikükben mintha Kovács Tamást véltem volna felfedezni. Lefutottam a kapuhoz, kinyitottam, és nagyon meglepődtem, hogy mekkorát tévedtem: Márk állt ott, valamint a pedellus és az osztályfőnök. András rá is kérdezett: „Mi baj van?” Én mentegetőztem hogy semmi, de nem tágított. Sőt, sikerült úgy zavarba hoznia, hogy még azóta is eszembe jut néha... Na ilyen volt az első személyes találkozásom a tanári karral.
   Végül mégiscsak elhitték, hogy bejöhetnek, és leültünk a kertbe. A pedellus előzetesen azt kérte, hogy ne készüljünk vendégvárósan. Úgyhogy csak némi innivaló és nasi került a kerti asztalra. A várakozás ritkás beszélgetéssekkel telt.
   Legelőször az estiskola alapelveiről, létrejöttéről, céljairól, tagjairól, forgalmáról esett pár szó. Mindez teljesen kötetlen, strukturálatlan társalgás közepette. Aztán a legutóbb a szertárba felkerült videók kapcsán elkanyarodtunk az aranymetszés témájához, és a Fibonacci számsorozathoz. András ennek lényegéről kezdett nagy beleéléssel magyarázni, majd rajzos vázlatokkal is illusztrálni. Eközben alakult ki a végleges létszám.
   A magam részéről nagyon örültem, hogy végül szinte mindenki eljött, és senki sem panaszkodott arra, hogy nehezen talált el hozzánk. Mivel kinyomtatott képeket senki sem hozott magával, kitettünk az egyik asztalra egy PC-t, és néhány osztálytársunk frissen elkattintott, vagy CD-n magával hozott képeit kezdtük elemezgetni. András szerette volna, ha nem csak a saját hangját hallja, hanem alkalma nyílik megismerni, hogy Mi mire gondolunk a képek láttán, hogy mit tartunk jónak, és mit kevésbé szerencsésnek. Kíváncsi volt, hogy mi az, amit észreveszünk, mi az, amit nem, és hogy hogyan fogadjuk be egymás gondolatait.
   Megnéztük például Tamás friss képeit, Dénes hozott és friss fotóit, valamint Ági tematikus fotósorozatát. A vélemények között pedig volt határozott és bátortalan, „másként csinálnám” és „pont így a jó” egyaránt.
   A tantestületnek este nyolc órakor sajnos mindenképpen tovább kellett indulni, így még sötétedés előtt az utolsó diák is elhagyta a kerti osztálytermet.

Ákos

Ui.: Örülök, hogy a vendégeink voltatok, a hely bármikor máskor is a rendelkezésetekre áll. Az ilyen találkozókat talán akkor használnánk ki a legjobban, ha mindannyiunk egy-egy nehéznek szánt, és egységes feladat megoldását vagy megoldásait (fotóit, videóit) hozná magával.

Kedves Ákos, ügyes képet látunk, ügyes képmódosító manipulációnak tűnik, ami ha nem vesszük észre, nem baj ("Költő hazudj, de rajt' ne fogjanak..." - mondta Arany). Mindemellett a kép szép, bár kompozíciójában hagy némi kivánnivalót maga után, mégis két disznós. Az egy másik kérdés, hogy szeretnénk kérni azokat, akik a barátom leckére fákat, bokrokat, növényeket küldtek be megoldásnak, ugorjanak neki ennek a feladatnak mégegyszer, mert ennyire nem kellene egyszerűen megúszni ezt a leckét. :) (-szőke-)
értékelés: