Hogy begy kicsit visszatereljem a képre a társalgást -- bár érdekes és tanulságos az eszmecsere -- nekem ebben az arcon kiülő mély félelem/rettenet/rácsodálkozás viszi a prímet. Olyan mintha Zsoltot elrabolták volna az idegenek, és ezen annyira megretten, annyira ott van benne mégis az az őszinte emberi kíváncsiság a megértésre, hogy az felülírja, elfelejteti a belénk nevelt belső gátlásokat -- mint lenne pl. az reflexszerű altesti takarás...

A kép alja is erre utal a maga zaklatottságával, hiszen elvágólagos, egyeseknek provokatív is, stb.. A kis nézőképből azt hittem, hogy amolyan Buddha-póz lesz, és azon az arcon érezhető érzelmeket sem láttam még. De az ugye szépen zárná, stabil, nyugodt háromszög-alapra tenné a képet, ami ellentmondana a fenti értelmezésnek. Így részemről indokoltnak érzem ezt a megoldást.

Nem akarnék kitérni a válasz elől - ugyanakkor azt gondolom, elkanyarodtunk olyan irányba, ami bár fontos kérdéseket feszeget, de igen messze mutat attól az önismereti úttól, amit itt igyekszünk bejárni. Mint írtam, skizofrén helyzet elválasztani az alkotót az iránymutatótól. Mert mint alkotó nyilván a nézői visszajelzés is igen fontos, javarészt adott képről és annak viszonyrendszeréről. Mint pedellus viszont azt tartom fontosnak, hogy magam se vonjam ki az alól, amiről beszélek, vagy amiről esetleg elemzéseim szólhatnak. Tehát míg egyikben a személyesség, a másikban az útmutatás a lényeg, és e kettő nem mindenben fedi egymást.

Aztán ott a másik kérdéskör, ami szintén nem megkerülhető, hogy mennyiben más az az alkotói helyzet, amikor maga az alkotó a tárgya a képnek. Hiszen más a távolság, más az érintettség is, és az is, amire mondjuk úgy, mint önrendelkezésem teljes köre gondolhatok.

És végül talán a legfontosabb, az alkotó szabadsága. Mennyire lehet valaki szabad saját gondolatainak interpretálásában, kérdésfelvetésben, akcióban, tabukra adott válaszokban stb.

Amit írsz, részben keveredik a civil képalkotással, azzal a dokumentatív helyzettel, amiben semmiféle úgymond művészi vagy akár oktatói irány nincs, azaz bár copyright szempontból minősíthetőek szellemi terméknek, mégsem tartoznak az alkotás kategóriájába. Nehéz kérdésnek tűnik, de mégsem az. Mi a különbség az akt és a pornó, vagy akár a home made erotikus kép, vagy a családi dokumentálás között? Az irányultság. A szándék. A szex, az erotika, a pornó abban felismerhető, hogy vágykeltés, primer kielégülés, szexfantázia felkeltése és kielégítése a célja. Az akt a formák, részletek, fények és árnyékok játéka, nem célja, hanem eszköze a test és a testiség. Míg az egyik primer, a másik áttételes közlés. A pornóban a test arra szolgál, hogy a néző a képek által erotikus fantáziáit élhesse ki, az akt pedig az esztétikai élményt adja. A civil dokumentálás javarészt a szoba falai közt marad, egy-egy családi eseményt rögzít belső használatra.

Azért tartom ezt fontosnak leszögezni, mert a példáid ha jól értem a civil közlés pornografikus félreértelmezéséről szólnak. Fontos kérdés, hiszen részben az amerikai prűdériáról is szólnak, de ilyes példákat akár a nők elleni erőszak esetében is mondhatunk, amikor egy forfi csak rámosolyog a nőre a munkahelyén, mire az feljelenti és kész a botrány. Azonban erre azt tudom mondani, hogy ennek a témakörnek nem lehet és nem is tárgya az aktfotó, szerencsére a világ ebben már elfogadó és túllépett javarészt azon, hogy összekeverje a szezont a fazonnal. Nyilván a félreértések egyik alapja az is, hogy míg a festmény eszközei okán eleve elvont, hiszen a fotorealista festmény sem a valóságot ábrázolja időbeni megvalósulása okán (nem pillanatfelvétel, hónapokba telhet a kivitelezés), addig a fotó közelebb van a valósághoz, és az emberi fejekben a fotó = realitás képlet él, akkor is, ha a fénykép a maga 2 dimenziós ábrázolásával eleve nem a valóságot mutatja.

Még egy röpke gondolat: Amerika borzalmasan gyorsan kell utolérje magát, hiszen Rosa Parks az ötvenes évek, nem oly rég volt, és nyilván ez nem megy minden területen zökkenőmentesen, de mindig meglep az új világ azzal, mennyire távol tud lenni a felvilágosult eszméktől még a mai nap is.

Az 5-ös pontra: ide venném az egyeset is, magyarán nyilván mindenkinek máshol húzódik, hogy mit vállal és mit nem, milyen környezeti hatásoknak akar megfelelni. Az önismeret útján mindenki szembe kerül ilyen kérdésekkel, amiket magának kell tudni megválaszolni, erre nincsenek általánosítások. De ahogy pro, úgy kontra se igaz, hogy akármi példa, akár az amerikai jogi abúzusok, akár az én képem olyan voks lenne, ami a személyes komfortot, alkotói elképzelést felülírná. Annyi a veleje ennek az egésznek, hogy ahogy az önportréra is igaz, az aktra is, hogy előbb magunkkal kell jóba lenni, aztán jöhet a modelles munka. Ezen felül pedig senki ne érezze kényszerítve magát arra, hogy bármit meg KELL tenni, viszont érezze szabadnak magát abban, hogy mit TEHET.

Szilárd, a repülgetős nem tudom, hogy mi, de összességében azt mondanám, hogy never say never.

"Adalék. Ma voltam szaunában. Vadidegen emberek ültek hasonlóan, meztelenül. És semmi kivetnivaló nem volt benne. Semmi megrökönyítő. Természetes volt. Ugyanez ha képen látod, mitől válik furcsává?"

1) Ha időnként vissza kell menned rozmaringos kis faludba a barátaiddal meg rokonokkal találkozni, akik esetleg értik vagy akiket nem érdekel milyen képeket teszel fel magadról a webre, attól még nekik együtt kell lélegezniük egy valamelyest bigott közösséggel.

A további itt most nevek nélkül fog menni, egy részére azthiszem így is rá lehet keresni.
2) Durvábban: Ismerősöm (ez lehet, hgy névvel is mehetett volna, az ő esetében eléggé nyilvános hogy miért vált el tőle a felesége, meg gyerek is volt) Denverben elkövette azt a hibát, hogy feltett magáról a netre egy aktot amin pedig pl a makkja még csak nem is látszott, és egy olyan helyre tette fel ahol volt más akt is, csak nem férfi, illetve ha volt akkor olyan helyen ahol klikkelni kellett, hogy elmult már a látogató 18, az övé meg nem a lezárt területen volt, dehát női akt is volt a nem lezárt területen, de az ugye más, és volt (ahogy itt is) 18 év alatti amerikai kislány aki láthatta a képeit és ez az egész információ pont rosszkor pont rossz kezekbe került és bizony 2 év fel nem függeszthetőt kapott érte, valamint elkobozták és bezúzták bizonyos vagyontárgyait, pl a kocsiját. Ez Denverben történt nem egy bigott államban mint Dél Carolina vagy Texas vagy még néhány abnormálisabb darab itt a környéken.
3) Norvégok az utcában a hátsó udvarban szórakoztak családilag meztelenül ahogy szoktak, meg még fényképeztek is, de ők nem amerikai állampolgások, nekik csak a munkavállalásijukat szüntették meg.
4) 1996, Dél Carolina, egy magyar család majdnem egy évet és több 10 ezer dollárt költött rá hogy visszaszerezze a gyerekeit családvédelmi hatóság ottani megfelelőjétől, mert a 3,4 és 5 éves gyerekeik a hátsó udvarban meztelenül pancsoltak nyár közepén, szintén volt fényképezés is, hogy lássák a nagyszülők is milyen édik a kölykök. (sexual child abuse, szerencséjük, hogy a childporn törvény még nem volt életben, mert a fotók miatt börtönből intézkedhettek volna csak)

Ezek azok az ügyek amikben személyesen mint ismerős érintett voltam. Van még egy de az már nem ad semmi extra információt. Ezen kívül a republikánus államokból rendszeresen lehet találni a hírekben hasonló attrocitásokat. Családok mennek rá, életek törnek derékba, mert itt erre harap az igazságszolgáltatás, ugyanúgy mint a marihuanára. Szerintemm egyszerűen azért mert könnyen bizonyítható és egy állandó rendszeres jövedelemmel látja el a magánbörtön üzletetágat.

Személyesen ami még rám vonatkozik itt:
5) Ami a nudizást illeti, azt családilag szoktuk, egyénileg nem. A mi családunkban ez a szokás. Ha feltétlenül aktot akarsz tőlem, az lehet, hogy szintén csak ilyen több alakos kompozíció formájában fog megvalósulni (a határok valamelyest feszegethetőek), mert a testem nem teljesen az én tulajdonom, pl a feleségemnek jogokat adtam vele kapcsolatban és nem vagyok annyira szerenecsés alkat, hogy ha valamit akár csak ráutaló magatartással is megígértem a szeretteimnek azt késöbb csak úgy vissza tudjam vonni.

Itt most nem haragszom vagy nem vitára hívlak ki, egyszerűen csak tényeket akartam közölni, ez van, része a valóságnak mint a gravitáció. Repülgetős fotók se lesznek rólam a látszótéren. (na ez azért esetleg még változhat)

Nekem az egyiptomi írnok jut eszembe... végül is ők találták fel a képírást:-)

A kép hamarabb készült mint a sorozat, a fehér hátteres pedig azért van, hogy legyen honnan elrugaszkodni.

Fontos kérdéseket teszel fel, de nem tudom, hogy jó-e ha én válaszolok rájuk, mert a kettős szerep, az most nem segít, hanem gátol engem. Alkotóként elmondhatok sok mindent, de ellene dolgozok akkor a pedellusnak, pedellusként meg inkább azt várom, hogy előbb ti beszéljétek ezt a kérdést át.

Adalék. Ma voltam szaunában. Vadidegen emberek ültek hasonlóan, meztelenül. És semmi kivetnivaló nem volt benne. Semmi megrökönyítő. Természetes volt. Ugyanez ha képen látod, mitől válik furcsává?

Néhány dologban egyszerűsítettél. A kevesebb ruha nem minden esetben lesz őszintébb, vagy egyáltalán lehetséges vagy szándékában értelmes. Sőt, az esetek többségében nincs szükség az ádámkosztümre. Ugyanakkor azt állítom, hogy az önismerethez ez elengedhetetlen. A fotóhoz pedig az önismeret elengedhetetlen. A dolgok néha egyszerűbbek, mint gondolnánk. Az árnyjáték képek és elvont üzenetfolyam sorában ez a kép természetes következmény volt, egyszerű megvilágosodás. Sok kettősséggel persze. A spártai kérdéskör nem segít az értelmezésben. Ugyanis az egyik egy leíró jellegű "tárgyfotó", a másik egy akt, és e kettőnek tök más az üzeneti frekvenciája, sávja és töltete. Az egyik barlangrajz, a másik asszociációs tömeg.

Ja egyébként a kép tetszik, meg most már értem, hogy a legutóbbi sorozatnál miért a fehér hátteres ismétlést kérted. Szóval ha illusztrációnak is tetted fel, hogy így gondolod, akkor azt a részét már felfogtam.

Most úgy tűnik, hogy a kevesebb ruha = őszíntébb paradigma fogságában vagyunk, pedig igazából az lenne a feladat, hogy megtaláljuk, mennyi az annyi. Van akinek az ádám kosztűm hazugság lenne. Az énképünket próbáljuk megtalálni, és Zsolt, lehet, hogy ezzel már átcsusztál a ló tulsó oldalára. Lehet, hogy kéne ide egy napszemüveg. Nyilván én nem tudom mi, neked kell rájönnöd, de nem hiszem, hogy az őszinte a te esetedben pontosan 0 ruhát jelentene.
Egy spártai harcost lehet ábrázolni meztelenül, de neki is illik a fegyverét a meghagyni ha tényleg spártai lelkületű. Az információ értékű lesz ha nincs nála a fegyver. De ez csak azután lesz, ha már közhely a fegyver+spártai. Mivel az átlag szemlélő a közhelyeket nem ismeri rólad, ezért a közhelyes dolgaid hiánya nem hordoz információt, nem lehet kitalálni. Vagyis a végeredmény az lesz, hogy a kép nem rólad szól. Ez így akkor csak még egy meztelen ülő alakos kép a fénykepészet történetéből. Ha női alak lenne, akkor nem is lett volna érdemes megcsinalni a képet, abból több van mint kéne. Férfi esetén ez azért feszeget határokat, és ez a feszegetés fontos, tehát van neki egy pozitív szerepe, de biztos van valami amivel ezen túlmutattál, de hogy mi lenne az, azt már nem sikerült felfognom a leírásodból sem.

Mert nem lényeges. Oda tudod képzelni, ha akarod. A lényegben nem vesz részt, a jelzés elég, hogy befejezd, hogy merre folytatódik. A törzs, a test a fontos, és a gesztus, ami megjelenik.A gesztusban nem vesz részt a láb. viszont elvinné a tömeget a francba.

Aha, keleti és nyugati jegyek.
Valami ilyesmire gondolsz?
http://pitmanshorthand.homestead.com/fil...

Zsolt: itt most miért jó az, hogy nincs rajta a lábad?

István, jó helyen keresgélsz. A lényeg egyszerűbb volt, mint akár én magam gondoltam volna.
1. önismeret. Ebből táplálkozik hogy ha csak duma van erről, ha csak elemzések, okítások, akkor nincs alap, amire azt mondjam, hogy hát de tessék, meg lehet csinálni. Én vagyok. Ez vagyok. Ennyi idős, ilyen formában, ezzel a külsővel.
2. sok mindennel foglalkozom, mert sok minden foglalkoztat, persze nem minden szól rólam, csak annyira, mint ahogy minden kép, amit csinálunk rólunk is szól, de nem konkrét önfeldolgozások. az árnyjátékos absztrakciók érdekelnek, ebben az önképek csak annyiban lényegesek, hogy tesztek, gyakorlatok, tanulmányok.
3. kell-e ez az út? kell. ebben hiszek, mert ha nincs önismeret és ennek nincsenek tárgyi kivetülései, rögzítései, akkor duma marad sok minden, és akkor honnan merítjük a bátorságot mással, idegennel, modellel dolgozni akár csak egy portré erejéig, ha magunkkal nincs viszonyunk kialakítva, nincs semmi tapasztalás és visszacsatolás?
4. Nem megmutatkozás. Legalábbis a célja nem ez. Önkép. Állapotrögzítés. Szembenézés. Megmutatkozáson át. Eszköz a megmutatkozás és nem cél.
5. póz. minden az. Ül. Meztelen. Férfi. Archaizál. Át akar élni. Akar, ezért nem tud.

Azt látom, hogy baromi jó fotós vagy, és hogy nagyon bátran felvállalod magad. Bizonyára nem könnyű eddig az út - bár az más kérdés részemről, hogy kell-e ez az út? A Te válaszod itt van, minőségileg, esztétikailag remekül kivitelezve. Én azt el tudom fogadni, hogy Neked ez egy fontos bemutatkozás, vagy megmutatkozás... természetesen ha nem ez a lecke lenne, akkor már egyrészt álszentnek tartanám a leckebesorolást :) de másrészt nem hoznám elő ezeket a személyes ügyeket. Szóval meglepetten vagyok azért, mert bármit is, és bárhogy mutattál eddig, ennyire nyíltan és őszintén még nem beszéltél magadról - mindig megtartottál egy erősebb mankót (Nem csak a pucérságra gondolva.) Itt is van azért mankó, persze, mert ez a bipoláris üzenet és bipoláris megfogalmazás magában rejt némi pózolást is - vagy nem is hogy rejt, hanem az hordozza - de olyat, amiről elhiszem, hogy ez Te vagy. Nem boncolgatom most a keleti és nyugati jegyeket, vagy a többi kettősséget amit gondolok a fotóról. Megütött, azzal az erővel, amikor tudom, hogy ez már nem játék.