Szomorú helyzet volt az, amiért ez a kép előkerült az archívumból. Annak viszont örülök, hogy Demeter megosztotta ezt itt velünk. Én nem elemezném ezt a képet a szó szoros értelmében. Annyit hadd mondjak el róla, hogy számomra, amiért ennek hatása van, az a két szereplőre egyénileg is, de a kettejük viszonyára is jellemző szuggesszív hatás. Ettől működik. A zakótól, meg a felhajtva maradt nyakú ingtől, a szépen adjusztált fejszőrzettől és a kócos hajtól, a megértő tekintettől és a szigorú kíváncsiságtól, és a kettő együttes hatásától, amit ez eredőben mutat. Azért tartom ezt fontos képnek nálunk azon kívül, hogy megemlékeztünk Jancsó Miklósról általa, mert abban lehet segítségünkre ez a kép, hogy bizony, egy viszonylag keresetlen helyzetben, egy nem előre kitalált helyzetben is egy frappáns döntéssel nagyon is időtálló, és egyéni érzelmeket átütően hordozó kép jöhet létre. Egyszerűbben fogalmazva, nem kell ahhoz műterembe menni, és nem kell kisminkelni, és szépen rendbe rakni mindent ahhoz, hogy működjön egy portré. Adott szituációból megfelelő instrukciókkal kihozható a maximum. Valószínűsítem, hogy itt az volt az instrukció, hogy üljenek, vagy álljanak egymással szemben - a testtartásból azt valószínűsítem, hogy ők ülnek -, és forduljanak egymás felé. Utána egyszer csak valamivel a fotós felkeltette a figyelmet magára, odafordíttatta a fejeket, és ez a figyelemfelkeltés az, ami miatt élővé válik a portré, mert nem hagytuk ”bedögleni” a modelleket, nem hagytuk, hogy a szituáció bemerevedjen, befagyjon, és ettől dinamikus nekem. Köszönöm szépen!

Még valamikor a hétvégén pár perc kósza netezés közben idetévedtem. A kis pörgő képek között azonnal megszúrt ez a kép, és érződött, hogy ez profi, ez film, ez kép. A szereplői is ismertek, kedveltek általam. Kicsit elbizonytalanodtam mert olyan furcsa, történt valami érzésem volt, de egy hosszúra nyúlt pillanat után tovább pörgött velem az élet.

Hétfőn a metrón értesültem a szomorú hírről. Rögtön megjelent bennem ez a kép, és csend lett. Két megállóval később eszméltem az ajtó csapódására: Kérem vigyázzanak...

Tényleg nagyszerű kép, nekem is tetszik.

Kedves Viktória, megtisztelsz, igyekszem rádió elé ülni!

Kedves Demeter! Ezt a képedet választottam ajánlásképp a ma esti rádióműsoromhoz, melyben Jancsó Miklósról emlékezem meg.

Szinte olyasmit kérdezel, amire nem tudok válaszolni. Jancsó Miklóssal nagyon jó barátságban voltunk, mindig szívesen látott, akár filmet, akár színházat rendezett. Nyíregyházán épp kiállításom volt, ő megkért, csináljam meg a színház katalógusát. Nem adott semmiféle utasítást, rám bízta. Én meg megkértem őket, hogy most akkor róluk, mint szerzőpárosról engedjék meg, hogy csináljak egy közös portrét. Ők meg azt mondták, rendben. Szembeállítottam őket és fényképeztem. Már nem is tudom, hogy volt a világítás. Csináltam 4-5 felvételt, amit a tegnapelőtti halála idejére már el is felejtettem, Zsolt állt elő a képpel, és én nagyon megköszöntem. Pentax 135-ös objektívvel. Ami fontos a bizalom. Teljesen megbíztak bennem. Jancsó Miklós a színészeknek is megmondta, hogy mit szeretne, aztán azt csináltak, amit ők jónak láttak. Nagyon szerették a munkatársai. Nem volt fontoskodó ember. Amikor vége volt a felvételnek, általában megcsókolta a színészeit. Mindenki odaadta a legjobb énjét. Nagyszerű ember volt. Az egész stáb alázattal volt egyás iránt, beleértve engem is.

Akár ott is lehettem volna 1982 nyíregyháza,de nem hiszem hogy ilyen fontos eseményre 8 éves kispujaként odaengednek ,habár mindig a színház művház mozi körül lebzseltem :-)
Érezni a méltóságot,az már biztos.
Ha már azt mondták bátor vagyok,bátorkodom megkérdezni, hogy miért olyan ez a kép, hogy seggre esek tőle?Milyen objektívvel készült?Be volt e világítva,és hogy,mivel?A kamera milyen távol,milyen magasan volt?

Olyan ez a fotó, hogy nem is kellene ismerni ezt a két embert, érthető lenne, hogy valami nagyon fontosról van itt szó, amely leginkább az örökhöz kapcsolható. A híreket, és persze a tényeket tudhatjuk, de ahogy nézem a fotót, elgondolkodom, hogy eljut-e máshoz is ez a nem mérhető, eljut-e elegendően mindenkihez innen, vagy bárhonnan máshonnan. Nagyon jó lenne.

Én csak szeretném megköszönni ezt a képet.