De hová...
Tamás egy nagyon izgalmas kompozíciót hozott létre, mégpedig azért, mert egy olyan, egyébként szokványos képi megoldást gondolt újra, amivel egyébként sokszor találkozhatunk. Ha megnézzük a képet, akkor a fő motívum a kép egyharmad–kétharmados osztásában a horizonton lévő jelenet, nevezetesen egy vonat, ahogy a horizonton megjelenik. Ha csak ennyi lenne a kép, az is szép lenne, mert az az időpont, amit választott az expozícióhoz, gyönyörű fényekkel festi az eget, nagyon szép a horizonton lévő fasor, és mindebben a vonat megjelenése a fényekkel, a vonatkocsik fényeivel, a mozdony fényeivel meseszerű, bár kicsit vészjósló. Ugyanakkor nem elégedett meg ezzel, hogy ez a megfigyelést megossza velünk, hanem, ha jól látom, akkor itt van egy vasúti átjáró, ami mellett ő félrehúzódott, és ezt a havas, saras utat is belekomponálta a képbe, a mezővel, és átlós irányt ábrázolt. Ez az átló az, ami dinamikussá teszi ezt a kompozíciót. Ha megfigyeljük, akkor létrejön egy háromszög a képen, bár a háromszögnek csak két oldala látható, de mégis egy élére állított háromszög, ami mindig feszültséget, dinamikát hordoz. Ha ezt a kettőt együtt vesszük, akkor lesz igazán tamásos ez az üzenet. Én nagyon örülök annak, hogy Tamás megtette ezt a megfigyelést, és nem elégedett meg azzal az esztétikai formával, amit a horizonton futó vonat létrehozott, hanem észrevette azt, hogy ezzel a megoldással, amivel a képbe bekomponálja az utat, egyedi képet hoz létre. Én nagyon örülök ennek a képnek, nagyon izgalmas ez az egész történet. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:
Köszönöm az elemzést.