A verőköltő bodobácsnak nincs természetes ellensége. Ép ezért elhűltem, mikor a bogarak nézegetése közben egy darázs lecsapott az egyik egyedre. A pillanatról lecsúsztam, de a lakmározást sikerült lefotózni.
Ezek voltak azok a bogarak, amiktől én gyerekkoromban féltem. Van abban valami egészen szürreális, ahogy ők kinéznek. Olyan, mintha valami inka képeskönyvből léptek volna ki. Hogy ennek ez a neve, hogy Verőköltő bodobács, ezt abszolút nem tudtam, már ezért érdemes volt élni és elindítani ezt az oldalt, hogy az ember ilyeneket megtud, mindenesetre ők tényleg a félelmeim tárgyai voltak, és látom, hogy itt van valamilyen horror történet. Az az igazság, amit leírtál, hogy lecsúsztál egy pillanatról, mert most, ha az ember nem ért ezekhez a dolgokhoz, akkor azzal, ahogy összeroncsolódott az a szerencsétlen nyomorult, már ebben az állapotában nem is biztos, hogy felismerem, hogy ott egy ilyen áldozatról van szó. A megfigyelés jó, régen voltak ilyen újságok, mint például a Delta újság, gondolom ott ezek nagy értéket képviseltek, hogy egy ilyen megfigyelést teszel, amennyiben ezek valóban nem szoktak előfordulni. Ilyen szempontból a kettő csillag megvan, képileg azért nekem van vele egy kicsi problémám. (hegyi)
értékelés:
Szilárd: amit írtam azt úgy értettem, hogy ha másik fotót készítenék, akkor valahogy így rendezném, nem e kép (újra)vágására gondoltam.