Ma tudtam visszahallgatni. A zene olyan az elején, mintha Laurie Anderson megtanult volna oroszul. Bár lehet, hogy tud. Mindig irigyeltem az elvált szülők gyerekeit. Mármint a barátaim, akik valamelyik szülőnél laktak. Nekik mindig úgy tűnt, hogy mindenki kedveskedni akar, valahogy mintha szabadabbak lettek volna. Ernőnek jó, mert emlékezel rá. Szépen, ha lehet ezt mondani. Köszönöm, én is így teszek, kétezertizenhét november öt, kétezertizenhét november huszonegy, napjaim.

-Köszönöm a zenét. Gondoltam, hogy tetszeni fog. Bár ukrán, de nekem oroszul hangzik. Amit persze ettől még nem értek.
-Ez jó ez a zene. Bizony. Ez harmóniában már-már bolgárosan szép. DakhaBrakha, ukránok, három csodaszép nő magas szőrkucsmában, és egy kopasz szakállas faszi
-Ez szépen mesélt történet volt. Ja. Sírós-szép történet.
-Innen valaki felismeri-e? uh. Csak innen. Klezmer duhast jiddisül
-nemÖröm :D
-Valaki kitalálhatná a 4. változatot, jelige: mondd kis kócos...
-részegen miért az Ady versek a menők, pl. a A föl-földobott kő, első érettségi találkozónkon szólt szüntelen, azóta csak egy találkozónk volt - lehet hogy már nem iszunk eleget? Mi a Sion hegy alattot kiabáltuk egymásnak
* Jóska sóhajtozik a szegénység újratermelődésének elördögiesedett spirálja okán. Alattomos kis elmélet, vagy világ, nézőpont kérdése. Még ha csak a szegénység termelné újra magát, de sokkal inkább a tudatlanság és a kilátástalanság.
-Ezt a szót harmadjara sikerült bémondanom
-feltem a vegetol, de aztan olyan tisztessegesen lezart lett, sallangtol mentes, mint egy oszinten lehajtott fej