Kérlek, nyiss neki topicot és ha kérhetem, másold ezeket itt be oda.

Végül is tényleg fontos lehet erről beszélni! Főleg aki most ismerkedik a fotózás világával.. annak tutira azt mondanám hogy ne csináld úgy hogy meg van és kész.. mert akkor el lehet szalasztani egy fontos pillanatot egy mélyebb értéket!
Mind a két dolog lehet izgalmas és érdekes, sőt eset függvénye hogy melyik a jobb megoldás. Tényleg érdemes akár vissza menni egy helyre más sziuátciók, fények miatt.. teljesen megváltozhat az egész. Kell hozzá egy fajta kitartás; nemrégiben pedzegetted a dolgot, na nálam amennyi alázat van, annyira hiányzik a kitartás hozzá.. :S nagyon nehéz de ezen igyekszek változtatni.
Például ezt is nagyon tisztelem Kertészben, Bressonban (sokáig lehetne még folytatni) hogy képesek voltak meg látni a lehetőséget, és ami még lényegesebb (legalábbis nekem nehéz) várni rá!
A vegykonyha műtermi rész az más tészta, ott sok múlik az alapos körbe 'járáson'.., viszont a lehetőség kényelmesebb is. Persze ez ugyanígy igaz lehet a tájképre vagy utcafotóra stb. A sportban sokat segíthet szvsz ha valaki otthon van az adott sportban akkor indul hendikeppel :) Színháznál tényleg jó ha már van egy eredeti forgató könyv hogy mire érdemes figyelni.. ezt kívételesen tudom, egyszer 'elküldtek' (na nem kell nagy dologra gondolni!) egy fotósfőpróbára... Nehéz ügy, ismeretlen darab, próbáltam nem figyelni a röhögésre ami a rutinos rókákfelöl jött akik megjelentek kálhyacső obikkal :D én meg a kis kittel meg fix50esel.. ráadásul előre kellett mennem hogy legyen valami a képen. (Kb két kép amit szeretek onnan.) A darab legalább tetszett! :)
Portrénál fontos a személyes kontakt, gép nélkül előre lazulni... tavaly volt szerencsém elmenni egy ilyen fotózásra, mint asszisztencia és nem volt meg az összhang, a csaj szép nyert valami versenyt, de nem volt lelke, nem volt ott és gyanítom ez a fotós szerepe is hogy kicsit legyen pszichológus, legalábbis empatikus.
A csendélet.. hát.. pff. Demeter szavai kapcsán kedvet kaptam, nem nagyon csináltam ilyet (egy-egy tárgyas más dolog azt portrénak fogom fel); gondoltam közelítek hozzá érzelmi alapon, amennyira lehet, így van a macskunk, szeret füvezni (szoba cica) és erről próbáltam magáról a búzafűről képeket készíteni, nem sok sikerrel - azaz nem vagyok megelégedve, pedig van kapcsolatom az anyaggal.

Okés, megcsinálom egy barátságos környezetben, bár ezek nekem nagyon működnek nálam, elvész a pillanat varázsa - ha ez a megfogalmazás nem túl szirúpos. És a végeredmény nekem mesterkéltnek hat általában.

Összegzéskén - fontos felkészülni előre ha tudjuk hogy nagyjából mi vár ránk. Akár fejben, akár eszközökkel; jó ha van kéznél állvány szűrő esetleg lepedő bármikor jól jöhet, nem beszélve vakikról és fényterelő formálókról - de szerintem lényeges az is hogy a rendelkezésre álló eszközök ne vigyék el az egész képet egy technikai bravúrba, vagy épp ujjgyakorlatba. Hanem működjön segítse a témát, alanyt 'öltöztetni'! Feltételezem ez csak úgy érvényesülhet ha az ember ismeri a lehetőségeket miből mit lehet kihozni aztán utána meg jól átszűrni az eredményeket...

Na ez hosszabb lett mint szerettem volna, de talán nem volt sok mellébeszélés..
Köszi hogy beszégettünk! (lehet érdemes lenne egy ilyen átfogó fórum vagy topikot indítani mit tegyünk hogy készüljünk fel stb.., vagy hülyeség?)

Tök jó, hogy erről tudunk beszélni, mert szerintem kurva fontos kérdés, hogy csak az az érvényes, amit meglátunk és frissiben agyon is lövünk, vagy érvényes az is, hogy kitaláljuk, megcsináljuk, nem jó, újra, netán az is, hogy meglátjuk, megszeretjük, nem jó a szitu, ezért utána reprodukáljuk.

Szerintem két irány megfér együtt. a bentről ki és a kintről befelé fotózás. Nyilván, egy riportnál az előképek lehetnek azok, amik a fejben megvannak, de a gyakorlat az,ami nyomán elkészül a kép. a sportnál a gyakorlás segít, de ott kell megoldani amit akarunk, nem lehet elődolgozni. Ez például a színháznál már nem kötelezően van így, sőt, ott nem árt előre megnézni a darabot. Portrénál előre beszélgetni amennyit lehet, figyelni a gesztust, az embert. De csendéletnél, úgynevezett kreatív fotónál az arány a talált képre elenyészik, valamit kell mindig tapogatni rajta, jó esetben előre, és elsőre sikerül is, de azért nem ördögtől való, hogy rájavít az ember, ha valamit elnézett. Szóval szeretném, ha reprodukálnád, abban az értelemben, hogy ezt tanulmánynak kezelve létrehozod a magad valóságát.

:D Persze, tök igazad van! (8 Az adalék csak annyi hogy van egy ilyen rossz beidegződésem hogy nem csinálom meg utólag.. nem tudom mért.. talán ez ilyen természetfotós attitűd, régen emiatt kezdtem el fotózni hogy láttam a TermészetBúvár magazinban a Pillanatvarázsa című cikksorozatban a képeket.. azóta ez már átformálódott de belém rögzül, mint pl a digivel se lövők orrbaszájjba, megfontoltam pazarlom a pixelt :)
Viszont ha szeretnéd reprodukálhatom, csak az ilyen utánzott dolgokért nem vagyok oda, szeretem az adott helyzetben meglátni és kihozni valamit.
Köszi hogy foglalkoztál velem!

Dávid, azért ez nem olyan bonyolult kép, amit ne lehetne otthon megcsinálni. Virágboltban vannak ilyen csavart ágak, összebarizol a virágboltossal, és kölcsönkérsz tőle, és otthon szépen megrendezed. Ne má!

Kedves Zsolt, köszi a gondolatokat! Igazság szerint teljesen egyetértek!! Pont ezekért nem tettem, 'neveztem' volna lecke megoldásnak.. Szimplán megemlékezés akart lenni, bár lehet hogy hiba volt feltenni (hiszen máskor és máshol se vállaltam ezt).. :)
Egyetlen bajom hogy lehet nem tudom megismételni, mert ez egy szűk utca pince irodája, (nem kizárt, dupla) reflexió egy szemközti ablakból és talán még a padlozatról (esetleg keretesüvegről - nem emlékszem pontosan) Szóval jobb oldalt már a falsarok és ajtó balra tér de fény nem ment, így csak ez a kis terület játszott. Persze attól még küldök reményeim szerint a rezonanciába valami nehezebb megfogalmazásban. (Ilyen fény/árny játékok meg a szívemcsücske ezért keresek majd ilyet)
üdv
d

na ja, csak az egyszerűbb út a tökéletlenség kifejezésére a tökéletlen eszközt használni, az olyan óccsó.

jóvanna.. :) Tudom én! és nem mellesleg így is gondolom, érzem! Az elképzelhető, nem ez jön le de hát vannak anomáliák a rendszerben így-úgy akaratlanul is.. [Ezt az értékelés dologra.]
[ez a divathullám,kamulásra:] Amúgy volt ilyen is amikor elvitt ez kórság vagyis inkább egy díszes ruha lett a külső megfogalmazás, de nálam itt van a különbség, hogy van a fake és van egy ami nem az mert 'eredetileges' a választott eszköz, de hogy az csak kísérleti státuszú vagy 'készség' az már más tészta, ezt szerintem később igazolja..
Nálam a lomo-luv még 2008-'09 táján kezdődött akkor még nem találkoztam olyan sokkal (igaz, bőven nem is eveztem a zászlós csajkákban..:), aztán mostanra meg sokan nyomatják, indokolatlanul is, az meg nem tetszik, ezért már vagy fél-1 éve nem is használtam éas be is döglött több :( Ettől függetlenül még szerethető az esetlenségével együtt, tökéletlen bizonytalan mint az emberi kapcsolatok és jellemek, valahogy így aposztrofálnám egy elvonatkoztatott filozofikus értelemben :)
szia

Hahó, leoltás nincs, csak véleményem van, nem rólad, hanem a témáról, amit nem kötelező magadévá tenni, ha annyi van, hogy átereszted magadon, amit mondtam, az már valami, aztán lesz belőle valami. Minden jó, minden technika jó, minden fontos, ha tudatos és egyértelmű a használata, és semmi se jó, és semmi se kóser, ha valaminek a pótszere. Én tendenciaként élem meg, hogy mekkora divat a lomo, a lyuk, a roncs, a tört, és olykor azt gondolom, hogy ez valamit jelez, leginkább az lenne a jó, ha a nyitottságot, az érdeklődést és a gyermeki rácsodálkozást jelezné, és nem az, hogy ha azért lenne ez mind ennyire divatos, mert könnyű ráfogni, hogy azért jó, mert szar, vagyis a stíluselemeket megtenni fővezérré, miközben ezek csak formák és díszek. Parasztosan: akkor használni, ha ez és csak ez a jó út, és nem használni kamuzásra. Így nem tudom, hogy érthetőbb-e - persze mindig fenntartom a tévedés jogát, hiszen kevés még az idő, hogy ismerjük egymást, és ez akarjuk, nem akarjuk, de csak javulhat :)

JEssz Szörr! :)
Rezonába valami szebbet kéne, szeretnék! (Na meg nem kell a leoltás, a sérülékeny lelki világomnak és a betegeslomóvonzalmamnak! :D De lassan jönne egy akt(féleség!) is ha lecsengett a szellemmaszk o¨ltös kedélyzavar.

Ha szorgalmiztok, hát szorgalmiztok, én nem teszem át magamtól. De azért nem csak sorban lehet, ha jön az inger. :) Persze, sorban az igazi, de na, szóval ha van valami, ami leckére készül és nem épp sorban, az jöhet.

Sziasztok!

@Zoltán A.: Az interferenciára nem is gondoltam.. de jó meglátás! Tetszik! Elsőre én is a rezonanciára gondoltam.., majd elvetettem, haladok valamelyest sorban, nem mintha valaha is tovább jutnék az első osztályból :D Köszi!!

@Sz. István: Köszi István!

@Endre: Elég sokat gondolkodtam rajta hogy lenne a tuti.. több mint 3 év alatt nem lett megfejtés :) Nem tudom még pontosan hogy kéne, de az tényleg igaz hogy a jobbszéle-alja erősen megoldatlan! Már helyben is vacilláltam van még de ez a szebb, még nyesegetem.. Köszi! Örültem!

@M. István: Én se tudtam fejből, de az egyik okos barátom (Google) szólt téma van.., csak sajna már elég későn tettem fel szerda este. A megfejtés ok, ön nyert uram! :)
"Terhelik" szép megfogalmazás.. ezen még el fogok gondolkodni, mindenesetre lezárni akartam, lehet nem jó. Köszi szépen!

@Zoltán: Lehet hogy arányosan kéne ahogy írtad és akkor az alja is tisztázottabb lenne.. amikor még elkészült a konverz akkor felmerült bennem az alulról megnyesve négyzetben, úgy valamivel rendezettebb a jobbja, de spirál húrok összefutásból veszítenék az meg fontos kompoziciós elemnek gondolom. Még alszok rá de lesz nyesve már látom. Köszi, örülés!

Köszönöm szépen hogy megnéztétek!!

üdv
d

Kedves Dávid elvarázsolt képed egyszerűsége, ötletessége, a kivitelezés alapossága.
Nagyon jól ábrázoltad a hátteret adó anyag felületét ezzel az oldalról jövő fénnyel. Gyönyörűek az árnyékok által kirajzolt hullámok, és engem egyáltalán nem zavar, hogy az árnyék és az "eredetije" is ott van a képen.
Szép tisztelgés Hertz úr előtt.
Talán a bal szélből és alulról vágnék egy keveset. Kb. annyit, hogy a bal alsó sarokban az a sötét háromszög (a legsötétebb része) már ne legyen a képen.
Gratulálok!

Henrich Hertz, született Hamburg, 1857. február 22. Nem tudtam fejből, de ilyesmire tippeltem a címből.
Ránézésre lenyűgözött ennek a képnek is az ötletessége, arányai, játéka.
A sötét sarkok kicsit terhelik a képet, úgy érzem.
Üdv. István

Nagyon szép a kép. De vagy az árnyék kellene, vagy a kóró. Együtt nekem sok, rontják egymás hatását - szerintem:-)

Sőt még a violin kulcsot is oda lehet képzelni, de olyan mintha ott is lenne, bár ez csak a zeneiséget tükrözné.
Viszont az zavar, hogy a hullámok nem egy vonalban, vagy közelebb egymáshoz, mint ahogyan egy oszcilloszkópon lenne.

Jó hogy megemlékezik valaki Hertz bácsiról képileg is. Főleg, hogy a kép érdekes is, vannak itt mindenféle hullámhosszak, amplitúdók és frekvenciák. A háttérfelület is nagyfrekvenciás, bónuszként mindezt finoman világítja meg egy pici interferenciamintát is mutató fény, ami ugye szintén elektromágneses sugárzás, így Hertz bácsi hatáskörében van. :)

Azt hiszem a kép méltó emlék, simán belefért volna pl. a Rezonancia leckébe, de a Fény árnyékba is nem?