Balatoni emlék
Köszönettel Mácsai Ferinek, aki Zoltai Péter A szurkolók című képéhez írt.

Az amerikai fotóművészet, elsősorban a 60-as, 70-es, 80-as években divatos tengerparti fotóin, és tulajdonképpen ilyen utazási fotóiban lehet sokat látni ezt a fajta beszédmodort. Alapvetően egy higgadt, nyugodt elrendezésben, távolságtartó elrendezésben, hiszen a jelenségek a pad, a víztükör, a sétáló felület, az elhaladó ember, ez mind kicsit távolságtartással van kezelve. Tehát az egésznek van valami furcsa távolságtartása. Ebben a kategóriában, tehát amit mondom ez az amerikai stílus annak idején képviselt, arra egy ujjgyakorlat, végül is azt kell, hogy mondjuk, hogy ez a kép teljesíti. A nyár kategóriában megvan a három disznó. - Viszont azt én hozzáteszem – veti közbe Zsolt -, hogy ez a fajta távolságtartás rá tudja fókuszálni erre a fickóra a figyelmet, aki kifelé halad a képből, innen pedig egy lépés rádöbbenni, hogy ez az ember valószínűleg mozgáskorlátozott, és így már az egész nyugalmas, éteri, kicsit talán dekadens, kicsit talán unalmasnak is mondható lassúság beindul és a történet izgalmassá válik, és ezt a történetet a néző fejezi be. Tehát pont ettől a távolságtartástól nagyon jó mikrorezgések, vagy mikromozgások indulnak el. (szőke-hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Kedves József! Jaja, én is túl szoktam kombinálni a dolgokat. És eltűnik a TAO. :)
De, a Balaton tényleg rengetek színt képes megmutatni a világból. Amikor táboroztattam a balcsinál, akkor este volt egy kis szusszanásnyi időm. Ki is mentem a partra. Hát, amit ott láttam, az lenyűgöző volt. Olyan volt a tó, mintha egy idegen bolygón lettem volna. Olyan színeket én még élőben, csak ott láttam. Nem is nagyon tudom szavakba foglalni. Csak ültem, és csodáltam a természetet.

Szia, Julianna.
Jól látod, az az ember egy nehezen járó talán mozgássérült, vagy sérülésből felépülő járó (guruló) kerettel. A rétegek a rémísztő (?) természetellenes színekkel valahogy csak jöttek később. Nekem ez is a Balaton.
Többedszer fordul elő velem, hogy egy estiskolás képre valahogy válaszul szeretném feltölteni a saját vizuális gondolatomat ami itt Zoltai Péter A szurkolók című képe és a Feri írása váltott ki belőlem.
Nem magyarázom tovább, mert csak rosszabb lesz ;)

Szia József! Csodajól eltaláltad az arányokat! :) Olyan a kép nekem, mint egy szelet zserbó keresztmetszete. Tészta, töltelék, tészta, töltelék...hány rétege is van? Talán 5. Persze ez nem zserbó, hanem valami gyümölcsös süti.
Szóval nekem nagyon megható látni azt az embert jobb oldalt, aki (talán meg is pihent a padon), és tovább megy. Talán túl sok dolgot látok bele. Mintha csak magamat látnám a képen.

Ha már így kiprovokáltad belőlem. :) Józsi, nekem teljesen rendben van ez a kép. Lehetne szőrszálhasogatni, de minek, Te is látod. És az általam fontosnak tartott tartalom is jól látható. Nekem három savanyröfis kép. Ja, és még a színei is jók. :)

Tiszta cross-processing színvilág... Állandóan nyitni próbálom a pupillámat, aztán persze rögtön zárni.

Új hozzászólás