Cím nélküli

Először született a kép, aztán próbáltam neki címet adni. De a végére már a világra jöveteltől kezdve mindent beleláttam (magyaráztam), így inkább nem befolyásolom az értelmezését.

Érdekes ez az egész, mert akár a köldök leckébe is kerülhetett volna és miközben érdekesnek és izgalmasnak találom ezt az egész formajátékot, azért azt hozzáteszem, hogy most az objektív torzítása, a nézőpont megválasztása és maga a tárgyi világ együtt nekem túl sok a jóból. Tehát kapok itt mindent, csak elvesztettem a kötődést a valósággal. Az mindig érdekes kérdés, hogy meddig lehet elmenni az absztrakcióban és én azt mondom, hogy ez egy kétirányú utca. A valóságból elindulunk és elkezdünk módosítani, torzítani, a képkivágással játszani, a nézőpontot keresni, a világítást változtatni, és a végén eljutunk valahová és aztán a kérdés az, hogy vajon biztos az a jó pont-e ahol megálltunk, ami a képen rögzítésre kerül. Hiszen ha egy kicsit többet kapok a valóságból, akkor ez a kép értelmezhető marad és tényleg azt a szenzációt kezdem el csodálni, ami egy ügyes nézőpontválasztásból adódna, de mivel ha jól látom, torzít maga az objektív is, ezért túlléptünk ezen. Akkor azt mondom, hogy oké, menjünk tovább ezen az úton, ne álljunk meg, vágjuk még szűkebbre és még kevesebbet hagyjunk a környezetből, mert akkor megint azt mondom, hogy valami olyan jön létre, ami már annyira absztrakt, hogy nem is akarok kapcsolódást a valósághoz. Azt kell eldönteni, és szerintem itt a titok és a trükk, hogy mennyiben kötődöm a valósághoz, mennyiben akarom, hogy a néző fölismerje és a ráismerés élményével gazdagodjon, vagy pedig mennyire mondom azt, hogy egy új világot, egy teljesen szürreális, sajátos, belső világot mutatok meg és ebben a világban tulajdonképpen az, amit a képen látunk az maga csak egy filozófiai indíttatás. Ha ezt jól lőjük be, akkor a néző nyugodtan tudja szemlélni a képet és nem marad hiányérzete. Most nekem olyan tekintetben hiányérzetem marad, hogy ha jól érzem, akkor itt azért fontos lenne magát ezt az épületet, objektumot is valamennyire meghagyni, hogy a környezeti hatásaival együtt érzékelhető maradjon. Nekem ez így kettő csillag. (hegyi) értékelés:

Miért a hónap képe:

Nem vagyok a szavak embere, pláne ha egy elemzésről van szó, vagy más munkájáról. Egyfelől ropppant nehéz egy objektív dologról, képről objektíven nyilatkozni, hiszen akaratlanul is beleviszi az ember a szubjektumát. Saját érzések, saját emlékek, gondolatok, tetszik, nem tetszik fogalmak viaskodnak, mikor itt a kép. A kép ami lehet nem teljes mértékben adekvát, de mégis pont ez az ami megfogott. Nem egyértelmű, mit is látunk, hol van, milyen anyagból tevődik össze, de gondolkodásra késztet. Ahány ember annyi gondolat, érzés, emlék, asszociáció és pont ez az ami tetszik ebben a képben. Nem akarja a képembe tolni hogy mit kell lássak, hanem megadja a lehetőséget, hogy azt lássam ami nekem fontos, ami belőlem építkezik, ami az én életemmel, gondolat- és érzelemvilágommal összefügg. Belevonja a nézőt és gondolkodásra késztet, ez az ami ennél a képnél nekem nagyon tetszik. Gratulálok! (Fehér Éva)

Hozzászólások

83
Értékelem!
83
Értékelem!
74
Értékelem!
90
Értékelem!

Köszönöm szépen az elemzést. Érzem a problémát, valóban nem tudom eldönteni sokszor, hogy mennyire is akarok elrugaszkodni a valóságtól. Gyakorlással igyekszem e-téren önbizalomhoz jutni.

Azt pedig szintén köszönöm, hogy az én képem kapta meg ezt a titulust. Örülök mind a megtiszteltetésnek, mind annak, hogy sikerült vele elgondolkodtatnom Évát, és talán másokat is. :)

Páran törték a fejüket, hogy ez a kép mégis mi lehet. Aki meg szeretné tudni, annak itt leírom: A kép a debreceni MODEM liftjében született. Csupa üveg falak mindenhol, igazán érdekes látvány.

81
Értékelem!
92
Értékelem!
87
Értékelem!

Örülök, hogy tetszik István. A kételyeddel is egyet kell értenem, de sajnos nekem a képeim kilencven százaléka ott landolna ha ragaszkodnék a leckék korlátaihoz. Valahogy ilyen a stílusom, vagy nem tudom.

76
Értékelem!

Nekem ez egy nagyon izgalmas fotó, de megint inkább absztrakt, mint rezonancia... úgy érzem.

Új hozzászólás