Nagyon jó érzéseim vannak ezzel a képpel, nagyon jó ez a sötét háttér, az ablak fénye a víztükröződéssel, nagyon érdekes, hogy a tulipán szirmaiban ugyanazok a színfoltok vannak, ami az almákban, ugyanakkor azok a felületek, amik az újság fehér felületén és az asztalterítőn a ritmusokat adják és ezeknek a határoknak a találkozásai, tehát ahogy a két hasonló tónusú szürkésfehér felület találkozik, ezek esetlegesnek tűnnek, márminthogy a varrottas felület hullámritmusai és a Szolnok megyei néplap kapcsolódásai picit véletlenszerűek. Valahogy azt érzem, hogy szeretettel és jó ízléssel van megkeresve egy csendélet, de mint üzenet, azon túl, hogy van egy örömteli aspektusa, mi a mondanivalója, elmúlás, a nagymama, régmúlt, mert ez a tárgyakból színekből érződik, nincs a történetisége, dramaturgiai egysége logikailag összefűzve, ebben a formavilág rendezettsége segítene. Például, hogy a horgolt felületek motívumai idézik-e az előző korokat, vagy sem. És ki kellene vasalni a terítőt, mert a hajtás zavaró. Ugyanezekkel a tárgyakkal meg lehetne ezt ismételni úgy, hogy az újság és a terítő kapcsolatba kerüljön és általuk az almák és a váza is. (szőke)
értékelés:
Dénes, Anita: éppen a bejegyzésetekben említett rengeteg variáció miatt szeretnék még, -kicsit tudatosabban-, csendéletet elkövetni.