Kelenföld, Budapest, 2011.09.10.

Négy kép, kicsit szaggatottan, de azért elindul egy történet. Valami kisvárosi kis pályaudvar lehet, ahogy én ezt látom, legalábbis abból a képkivágatból, amit kapunk, mert picike az irányítótábla, stb. Az első kép egy szép enteriőr, egy szép szituációábrázolás az utazással, ahogy nézik az emberek azt, hogy mikor jön a vonat, miközben van, aki nyugalmasabb, van, aki feszültebb. Ebből nagyon jól kijön a várakozás rész. A második képnél nagyon tetszik az, amit megláttál a kékekkel, a jegyárusító automata és a bőrönd, és a laptopon dolgozó hölgy. A modernitás, a 21. századi irány ebben a múlt századból itt ragadt, lepukkant, kicsit koszos, kicsit ütött-kopott állomásnál, tényleg nagyon furcsa üzenet pont attól, hogy az nagyon jól látszik, hogy a hölgy itt minél kisebb helyet szeretne elfoglalni, ül ezen a padon, szorosan összetett lábakkal, tartja a laptopot, bebújik a saját kis világába, nincs ő jelen ebben a szocióban, ami őt körülveszi. A harmadik kép zseniálisan jól hozza a régi korokat, Utasellátó, olvassuk. Valószínű ez a felirat a 70-es évekből maradhatott itt, maga ez a bazár sem hiszem, hogy túl fiatal darab lenne, és mindenféle zsibvásári dolog van itt, nem is nagyon érti az ember, hogy mire számítanak a boltosok, hogy miért vesz az ember mondjuk teknősbékát, vagy hullahopp karikát az úthoz, de hát mindenre felkészültek, és a két turista épp a pénzét számolja. Az utolsó kép már a megérkezés valahová, amikor megint egy nagyon érdekes képet kapunk. Ez akár lehetne épületfotó is, mert jellegzetesek ezek a vasúti épületek, mert nagyon egy kaptafára épültek, ha bizonyos építészeti korokat veszünk, és mégis, az ember ezt egyszer csak birtokba veszi, fölteszi a maga ronda feliratú portál logóját, fölteszi a szél által összefújt molinót, és lesz, ami lesz, alapon működteti ezt a látványpékséget. Látszik, hogy forgalom van, de az emberek alapvetően a véleményüket is szignálják a képen arról, hogy mit gondolnak, hogy mennyire fontos ez az ő számukra. Szóval, nagyon érdekes a képsor, nagyon tetszik, az utazásról nagyon jól mesél, arról, hogy tulajdonképpen az ember el akar jutni A-ból B-be, és közben kénytelen-kelletlen belekerül egy ilyen furcsa világba, amivel nem nagyon akar közösséget vállalni, lehetőleg minél kevesebb érintkezési pontot találjon, a szó szoros és átvitt értelmében is. (hegyi)
értékelés: