Filmre készült. A hostel ablakán dőlt be a szórt fény, a szemben lévő ház és a járda szolgált derítőlap gyanánt.
Akkor emelt fővel viselem. :)
Filmre készült. A hostel ablakán dőlt be a szórt fény, a szemben lévő ház és a járda szolgált derítőlap gyanánt.
Köszöntöm Endrét a bolondok házában és társaságában, de a legjobb ebben a képben az, ahogy Tímea játszik a tükörrel a falon, a tükröződéssel a plafonon, mindebben Endre ezzel a mesterséges lazasággal, tényleg olyan, mint egy pocakmodell, zseniális. A kisgatyó, a polcra tett kalap, a törülköző az ablakkilincsen, és ezek a felhőcskés falfestések olyan szinten borzalmasak, hogy az már jó. Akár azt is mondhatnám, hogy Magritte szobája. Ha már ennyire bolondok vagyunk, és minden mozog, és mindenben dinamika van, akkor azzal a kalappal meg a polccal én még kezdtem volna valamit, lehet, hogy oda még egy derítés nem ártott volna, hogy ha már a képen van, akkor lássuk, hogy mi történik. Értem én, hogy bajos lett volna lepakolni róla a felesleges tárgyakat, de lehet, hogy nem ártott volna, mert akkor jelentést kapna a kalap, Endre mágikus kalapja. Jó kép, de ehhez kell az a kapcsolat, ami köztetek van. Nem mindenki engedi magát így fotózni, amellett, hogy ez Tímea zsenialitása, de Endre nyitottsága is kell hozzá, anélkül nem ment volna. Köszönöm. Timi, ne hagyj minket békében a képeiddel, egyre kíváncsibb vagyok arra, hogy hogyan oldod meg az első 3 leckét, hogyan látod magad magad. (hegyi)
értékelés:
Várjál csak, kapsz még Te is a fejedre mert nincs az Endrén kabát.:)
Igen, én is láttam, itt is, ott is már, különféle verziókban is. Ez a fotó több szempontból is érdekes nekem. Bár a cím segít, de csak abban, hogy megerősödjön bennem, hogy azt a cseh mosolyt, vagy fintort is érzem, amit leginkább Hrabal és a köré alakult alkotói kör sugároz: kis ember, kis szobában, nagy perspektívával, tágra nyitott ablakkal. (Endrétől elnézést kérek, nem személyeskedés a kis ember, hanem frázis).
No és még olyan konkrétumok mutatkoznak nekem, hogy az ember, aki mindjárt beleveti magát a kinti fényességbe (amely alatt nem hivalkodó ragyogást kell érteni, hanem azt a belső fényt, amely miatt a helyeket is szeretjük), vonzza, húzza, a szekrény is már az ablakhoz csúszott, de ő még ellensúlyoz kicsit. Majd átadja magát a hely gravitációjának, egészen biztosan ez látszik a tekintetén, arcvonásain nekem :)
Itt a közeli rokona http://latszoter.hu/szakkor/endre
Jó ez, mindenképpen.
Helo!
Úgy hiszem a szobák, Endrével a legjobbak :) Bár a másik változat is kifejezetten tetszett a maga éleivel. Itt valahogy átlényegül, ez a különös miliő. A fali tükröződésnél a szemüvegét értékelem jobban. Kéne még ilyenek ide! :)
(Épp egy prágai megszállást tervezünk őszre, azt hiszem módosítani kell az úti célt..)