Dávid, hogy ki hogyan kommunikál, egyéni, mindig van javítandó, javítható benne, például hogy milyen ritkán vagy sűrűn látjuk egymást itt. A nyitásra, főképp a szokatlan megoldások reakcióira meg azt mondom, hogy az az érdekes és izgalmas, amikor egy ilyen helyzetben feszegetjük a határokat, és nyitjuk ki egymás kagylóit. :) Türelem kell.

Helok!
Jó, hogy feldobtad a témát!
Ha jól emlékszem mindig reagáltam, de nem csak az elemzésre. A kommentelőknek is igyekszek személyre szólóan.., illetve az esetek túlnyomó többségében. Ez azért is fontos mert a feltöltött képeim 80-90% kérdőjeles, és ezekre szeretnék választ kapni. Ami csakis érdemi visszacsatolással történhet. De nem is ez a lényeg - hanem, hogy amiben fejlődhetnék és kéne, az ismétlésekben van. Persze ez se egytényezős dolog. Majd, azért igyekszek!
Az itteni kommunikációban is fontos lenne szerintem a nyitás, nyitás a másik felé, a gondolatai megértéséhez.. Többször tapasztaltam hogy elég elutasító reakciók jönnek egy-egy szokatlanabb megoldásra. Persze a vélemény tiszteletben tartva!
Vidám látszóterezést!
d

Na, most megnéztem a második részét is a filmnek. Hogy miért nincs kommunikáció? Nálam azért, mert van, amihez nincs kérdésem és nincs továbbgondolásom sem. Álkommunikáció lenne, mert nincs tovább érdemi eszme, amit cserélni lehetne. Simán van ilyen. A tanárságnak ez az egyik "buktatója" is, hogy mondasz olyat, amiből tanulunk, de te is tudod, hogy ez adó-befogadó viszony, legalábbis legtöbbször, itt persze nyilván kevesebbszer, mint egy gimnáziumban, de azért ez erősen jelen van itt.

Másrészt nem szoktunk hozzá. Máshol még kevésbé ez a szokás, itt is ha többen írnak így vissza, erőltetik meg magukat kezdetben abban, hogy eszméket termeljenek ki és ezeket a közösbe bele is rakják, amiből lehet csere, akkor a többiek is hozzászoknak, felmerül bennük a helyhez való igazodás, blabla...

Harmadrészt egyéni szociális problémák miatt. Kell ehhez egy érettség, felelősségvállalás, tisztelet, meg ilyesmik.

Na, mostmár tudsz mindent. :)))

Örülök, hogy csinálod Zsolt.

István, már bocs, de úgy adod ezt elő, mintha általános menetrend lenne, hogy keresztbe lenyellek. Heló, na, ez azért így nem egészen fedi az igazságot.

István: a mindenki sokkal jobban viseli ha magánban lépnek a tyukszemére mintha a fórumon.

Hát jó.
Szilárd:
Nem írok mailt, mert abból csak baj lesz. Mert elszáll az indulatom is. Aztán én jövök ki mindig rosszul. Általában mindig.
A csillag meg jó én nézem, mert ösztönzésként hat.

A filmeket leszámítva - ott 5 - 0, 1, 2, 3 csillag van + a 3 csillag ÉS leckemegoldás. Azaz ha ehhez még hozzávesszük mint kategória az "ismétlés" kategóriát is, az nagyjából egy hatfokozatú skálát ad ki, ami szerintem elég árnyalt, de igazából az is mondható lenne, hogy nincs ilyen csillag, csak az elemzés - a csillagozás a "citromdisznózás" hagyománya, a számolás pedig abból adódik, hogy anno ha emlékezetem nem csal, a disznókból 24 adott ki egy kiskondást, és a kiskondás ajándékkal is járhatott.

Értem, amit írsz, de itt azért a helyzet más abban, hogy még így, hogy csak a csillag maradt, így is talán van értelme, még akár a gyűjtésének is, de mondjuk az inkább a könyvelési rész, viszont én nem mondanék le a szöveges értékelés mellett erről a hatfokú skáláról. Ebben tehát amit írsz ott tér el, hogy nincs jobb meg rosszabb.

István, pedig le van írva, ráadásul, semmi személyeskedő nincs benne. Arról szól, hogy ha van közöd ahhoz, amit fotózol - lásd előző képeid - akkor az a képen "átjön" és a nézőnek is lesz köze hozzá általad. Ha nem, ha ez a képre nem kerül rá, akkor a kép önmagától nem fogja magyarázatát adni, miért készítetted el. Mi az, hogy közöd? Az, hogy hagyod hatni magadra, felismered a hatást és ezt a hatást utána képre viszed. Élményed van. Ez az élmény kell.

Minden kép mi vagyunk, olyan nincs, hogy van a készítő és külön van a kép és azoknak egymáshoz semmi köze.

És még valami: az elemző nem ír olyat, hogy a kép szar, épp itt a lényeg, hanem azt írja, amit lát, érez és gondol. Igyekezve azt alátámasztani. Ha valami nem érthető, lehet kérdezni. Ha a kérdés feltevése nem történik meg, akkor mire válaszoljak?

Még egy megjegyzes Istvánnak: lehet ám Zsoltnak e-mailt is írni és gyorsan szokott rá válaszolni. Ott meg lehet olyasmit is tárgyalni ami a nyílt fórumon érzékeny téma vagy túlságosan terjedelmes lenne.

István, nem a csillagok számától leszel több.
Ez egyébként nem világos, hogy miért adjuk össze a csillagok számát. Aki bead 10 háromcsillagos képet az mennyivel "rosszabb" mint aki bead 50 egycsillagosat? Ez az összeadósdi ez valahogy erre látszik utalni. Esetleg egy harmonikus közép jobb lenne szerintem mint az összeg (csak hogy az értekelhetetlen darabok ne számítsanak be). Vagy esetleg az utolsó 10 képre kapott csillagok összege. Az valami futó átlag jellegű mérték.
Végülis a 3*-ot arra szoktad adni amikor valaki megért valamit amit addig nem értett, ugyanaz a kép ami nálam 3* egy tapasztalt vén róka esetén 1 vagy esetleg ismétlés is lehet. Tehát egy ilyen futó átlagnak lenne jelentése: hozza valaki a szintjét vagy nem hozza.

GG:
Viszont ha az elemző azt mondja h szar, akkor nem kapok csillagot. És hiába állítom, hogy úgy jó ahogy én gondolom, akkor sem leszek több, sőt még rontok is a helyzetemen, és ha legközelebb is úgy komponálok akkor neki az is szar lesz. Miért magyarázkodjak neki, ha semmi értelme.

És Zsolt: Tudom hogy néha hülyeségeket és inkorrekt dolgokat írok, de azért sem szoktam eszmét cserélni veled, mert néha nagyon személyeskedővé válsz. Jó persze lehet ezt így kell, mert még is csak az egyén fejlődése a cél, de ha rólam van az elemzés és nem a képről. Pl ennél: http://latszoter.hu/szakkor/elfelejtett-... is inkább rólam volt szó. de azt nem tudtam meg, hogy a képben mi a rossz.

Brigi, azt írtad, hogy: "Van, hogy nekem tetszik, és az elemzésben kiderül, hogy tévesen ujjongtam."
Nincs ilyen.
Ha neked tetszik, akkor tetszik. Ha nem, nem. Írd le nyugodtan, hogy hat rád, mit gondolsz róla. Nem tévedhetsz, mert amit te érzel, azt te érzed. Lehet, hogy Zsolt aztán leírja, hogy borul, hogy itt hibás, ott hibás, de ez csak azt jelenti, hogy a kép számtalan paramétere közül ő máshogy súlyoz, másokat tekint fontosnak adott esetben, mint te.
Ő azt mondja billen a kompozíció, te azt, hogy szépek a színek. Mindkettő igaz. Neked egyik fontosabb szempont, neki a másik.
Ettől még nincs neked igazad és nincs neki. Ez egy jobbára szubjektív műfaj és mindenki véleménye számít. Az alkotónak meg nem kell egyetértenie se veled, se Zsolttal, mégis tanulni fog belőle. Meg a többi errejáró is.
Ez nem fizika, itt nincs hibás vélemény.

Számomra az "eszmecsere" szón fordul az egész, ahogy Zsolt is mondta, a szó legszorosabb értelmében. Van ugye olyan szintje is a kommunikációnak, amikor a megértés a cél, a "szótár-egyeztetés", hogy ja-te-azt-értetted-alatta-én-neg-ezt.

Az eszmecsere ezen túl van, bele van foglalva egyrészt a cserélhető "eszme", tehát valamennyire összeegyeztetett alapon álló, de saját elképzelés/gondolat/kérdés, másrészt a "csere", ami befogadást és adást is jelent összetartozóan, tehát abszolút kétoldalú - nem feltétlenül szimmetrikus -, nagyon nem egyoldalú kommunikáció.

Én örülök, hogy ilyen közvetlenül és lényegre törően kiraktad a véleményed, ez az irány nagyon emberi és nekem nagyon fontos.

Szembeszállni? Dehogy. Az eszmecsere kedvenc szavam, mert nagyon leíró. Cserélünk. Aztán vissza. ÉS ebből lehet bármi.

Úgy érzem, hogy reagálnom kell ide, de nehéz.
Erre most mit lehet? igen, igazad van! Legalább megköszönhetném a munkádat...
de az olyan kevés. Szembeszállni nem érdemes az elemzéssel, hiszen valószínűleg nem véletlen a pedellus-tanítvány viszony. Te tudod, mit vársz el, én-meg próbálkozok.
Valahogy ugyanígy érzem a mások képeire való referálásomat is. Van, hogy nekem tetszik, és az elemzésben kiderül, hogy tévesen ujjongtam. Olyan is van, hogy nagyon megkap, de nem tudom leírni miért, és mivel itt nem divat a sima "dejó", inkább nem is írok semmit.
Természetesen minden esetben elolvasom, értelmezni és használni próbálom a kapott elemzésem.
Szóval köszönöm, figyelek :)

Szerintem ez teljesen érthető, megérthető dolog. Általában eddig is igyekeztem nem tőmondatokban reagállni. (Eleve vicces ellentmondás, én és a tőmondatok, hehe... :)

Amikor az elemzés után leírom én mire gondoltam, azt ált. nem magyarázkodásnak, kifogáskeresésnek szánom, hanem tényfeltárásnak, hogy lásd Te is mi volt a szándékom, miből indult ki a gondolatmenetem, ne csak az eredmény legyen ott, hanem a szándékolt út is. Ezeket előre nem szoktam betenni rögötön a leiratba, meghagyva a relatív szabad értelmezést mindenkinek. Nekem is érdekesebb így nézni, ki merre asszociál a kép kapcsán. Így szerintem jobban látni azt is hogy mint félre, és hol ment félre, másrészt talán másoknak is tanulság. Erre elég gyakran kapom meg a "ez duma" jelzőt. Zsolt ez nem duma akar lenni, hanem az amit leírtam az előbb... :)

Hát én biztosan saras vagyok ebben a dologban. A válaszolás nem mindig megy. Főleg ha rossz hírt olvasok elemzésnél.

Örülök, hogy így gondolod. Ezt az első mondatodra:)

Zoli, szerintem de. Ezt az utolsó mondatodra. És igen, a többiek elemzése is fontos lehet. De: nem csak azért fontos a reagálás, mert mindenáron vitát kell generálni, ha kell, ha nem, hanem mert abból az is lejön, hogy a fogalmazásom mennyire ért célt, vagy mennyire nem.

Attila, nálunk minden (a) kézimunka. :)

Hmmm... Azt hittem az átméretezés automatikus...
Figyelek erre ezentúl ;)

Zsolt, javíts ki ha tévedek. Én azt hiszem a legtöbb elemzésre igyekeztem több mondatban is reagálni. Ez persze függ a képtől, annak hibáitól és az elemzéstől is. Nyilván. Én szeretek hosszasan írni dolgokról, csak sokszor azért nem teszem, mert attól félek, hogy ez átcsap valami túlmagyarázós dologba. Ez a túlmagyarázás pedig úgy tűnhet egy külső szemlélőnek, hogy esetleg a kép hibáit akarom kidumálni. Persze ez meg megfogalmazás kérdése.

Mondanék egy konkrét példát. A legutóbbi elemzés amit írtál(saját képemhez), viszonylag hosszú volt. Viszont sok dolgot mégsem mondtál. Nyilván azt akartad, hogy megértsem. Megértettem:) Erre igazából nagyon hosszan nem is tudtam volna reagálni. Jogos volt a 3 pont, jó volt az értékelés. Az ismétlést is elkészítettem és igazából annak a leírás részébe pedig írtam dolgokat, amik valamilyen szinten tovább viszik a már megkezdett kommunikációt a képpel (már képekkel) kapcsolatban. Ha még írtam volna valamit, akkor már úgy tűnhetett volna, hogy szerintem úgy jó a kép, ahogy van. Én ezt gondolom, persze lehet hogy nincs igazam.

A másik, amiről talán nem volt szó az az, hogy az értékelés nem csak a kép készítőjének fontos, hanem mindenki másnak is. Ezt azt hiszem nem kell kifejtenem, hogy miért. Én pl nagyon sok elemzést olvasok. Persze előtte megnézem a képet és kialakul bennem egy vélemény. Az esetek 90%-ában az elemzés és a saját véleményem nagyjából azonos. Ez persze nálam kimerül annyiban, hogy nem jó, jó, nagyon jó. És itt persze hibás vagyok, hiszen ha már annyi elemzést elolvasok, hogy tanuljak belőle, akkor akár én is reagálhatnék más képeinek az elemzésére is.

Hát így nagyjából ezek jutottak eszembe. Mondom én, aki nem tartozik hozzá szorosan a sűrűn idelátogató törzstagok körébe.

Alapvetően igazad van - a kérdés, hogy ha ezt tudjuk, hogy tudunk mégis ezen úrrá lenni és eszmét cserélni, mert azt érzem, hogy ez az, amire mindkét oldalon a legnagyobb szükség van.

A kommunikáció elsősorban ott van, hogy amikor az ember újracsinálja a képet, vagy amikor újabb képeket készít, akkor figyelembe veszi mindazt amit mondtál. Ezzel az a gond, hogy nem biztos, hogy azt olvasom amit írsz, ezért amikor megpróbálom a következő képnél figyelembe venni, akkor abból valami más lesz mint amit mindketten szeretnénk. Szóval beszélgetni azt tényleg kéne. Ezzel van egy olyan probléma viszont, hogy a fórumos beszélgetések nagyon könnyen elmennek egy ilyen "kinek van igaza" versenybe. Részint mert oktatni nem könnyű, de diáknak lenni meg még nehezebb. Egy csomó beépített reflexünk van arra, hogy a tanulást hogy kerülhetjük el, többnyire magunk se vesszük észre. Az esetek többségében ez valamilyen kudarc kerülési folyamat része. Hasonlóan az oktatói oldalról erre válaszul oktatás helyett valamilyn egó erősítési reakció szokott jönni, vagyis beszélgetés kéne, meg tanulni is kéne, de ezzel neked megtízszereződik a melód es a fele moderálás lesz mert valaki mar megint (direkt) félreertett valamit, valaki már megint (direkt) félreérthetően fogalmazott, valaki már megint olyasmire célozgat amire nem kéne, és valaki már megint a más szemében látja a szálkát.