Alapvetően ez abban az időszakomban történt, amikor egyetemre jártam.
Bejárósként mindig volt valami kaja a táskámban, pénzem viszont nem túl sok.
De megtanultam, hogy sajnos tényleg vannak, akik megpróbálnak a helyzettel visszaélni és sokszor az a kulcsmondat, hogy "Éhes vagyok".
Így tudtam segíteni annak, aki ebben a formában ezt elfogadta. (szerencsére vagy nem, de sokkal többen örültek ennek is, mint akik elutasították)
Azóta inkább ha időm és lehetőségem engedi, (illetve elfogadják ezt az opciót) inkább bemegyek velük egy boltba vagy pékségbe és veszek nekik azt, amit akkor éppen szeretnének. Ezzel szerintem a felsorolt problémák nagy része elkerülhető. Megannyi ember és történet megismerhető így. Sokszor sokkal hálásabbak azért, hogy valaki 5 perc figyelmet fordít rájuk és emberként kezeli őket, mint a kapott ételért. Tudom, nem tökéletes és egyáltalán nem megoldás, de abban a pillanatban ez az egyetlen, amit tehetek értük és talán valamennyire értékelik is.

Én kaját nem szoktam adni, ennek több oka van, nem bonyolult: egyrészt biztos, hogy akkor éhes, amikor viszem a kaját? Másrészt biztos azt akarja enni, amit én adok neki? Túl bizalmaskodó nekem a kaja adása, nesze, egyél, ha akarsz, ha nem. Ezt elkerülendő adok inkább egy százast, ami nem sok, de valami, gesztus. És amikor van felesleges ruha, takaró, ilyesmi, azt meg elviszem olyan szervezetnek, aki szét tudja osztani.

Köszönöm a leírtakat!

Igen, én is találkoztam Kristóf képével és csodálkoztam is hirtelen, hogy mindkettőnknek hasonló témát sikerült hoznia.
Alapvetően nem érzem magam feljogosítva arra, ítélkezzek bárki felett pláne úgy, hogy az élettörténete is ismeretlen.
Találkoztam már olyannal, aki egy szendvics után örömében elsírta magát és olyannal is, aki a felajánlott étel hallatára édesanyámat kezdte emlegetni és követelni, hogy neki bizony pénzt adjak. Ez valóban nem egyszerűen kiszűrhető első pillantásra.
Az pedig számomra nem elfogadható, hogy az ilyenek miatt kialakult sztereotípiák által vezérelve, másokon átlépve (esetleg beléjük rúgva) találjon bárki önigazolást.
Az viszont, hogy ennyire perifériára szorult (nem csak ő) és a társadalomban nem egyszerűen találhatja meg a helyét úgy gondolom, hogy mindenképpen figyelmet érdemel. Mint ahogy az is, hogy mindenhol a világban másképp képesek az adott problémát kezelni.

A kompozíciót sajnos nem tudom megvédeni, engem is zavar, hogy a nő egy része lemaradt sajnos. Abban a pillanatban gyorsan ez az egy kép készült róla, amire sajnos nem tudtam elég időt és figyelmet fordítani.

Tónusok szintjén lehet, hogy tényleg elég sztereotíp hatásvadász. Talán ezzel a megoldással próbáltam némi technikai hiányosságot ellensúlyozni, hiszen abban a sötétben elég zavaró zajt és bemozdulást sikerült összeszednem a képre, amit így nem találtam annyira feltűnőnek.

Üdv.:
Ádám

Köszönöm szépen!
Igyekszem kedden meghallgatni az adást.

Ádám, jön majd elemzés is, de most előbb elkérném a képed az eheti kedd este 8-kor kezdődő Garázsmenet adásomhoz illusztrációnak. Gyere, hallgasd, légy ott a cseten, ha lehet. És köszi.