Én arra tippeltem, hogy átér. Ha csobbant, lehet, hogy kijött volna belőle jó kép, lehet, hogy nem, mert a primer vicc nem sokáig él meg. Ennyiben módosítom amit az elemzésben írtam.
Muybridge örülne a képnek, hiszen kiváló fázisábrázolás, és értem az indokát a képkivágások miatt a szeleteléses eltolásos keretezésnek is, értem, de erősnek érzem. És ha már a sorozatvető dolgozott, ha már a fázisok a fontosak, akkor még két kép, és átér a kutyus talán a túlsó partra. (hegyi)
értékelés:
Én arra tippeltem, hogy átér. Ha csobbant, lehet, hogy kijött volna belőle jó kép, lehet, hogy nem, mert a primer vicc nem sokáig él meg. Ennyiben módosítom amit az elemzésben írtam.
Tamás, szerintem nem sért semmit, kérlek ne is erre koncentrálj! :) Az okot bár nem tudhatom, bennem lecsapódott valahogy, és magyarázatot kerestem - elsősorban magamnak. És igen, amit írsz az ugrásirányról, persze, az a bázisa a gondolatomnak, de szokott módon túlagyaltam, és megbonyolítottam. :)
István, köszönöm az érdeklődést. Hogy a kronológiát, vagy a balról jobbra olvasást sérti-e a sorozat, azt én meg nem mondom. Ez az eredeti történet, a kutya jobbról balra futott. Volt már egy másik sorozatnál is gondom az olvasási iránnyal. A génjeim mélyén nyilván jelen van a nem európai olvasási rend is.
Oldozzuk fel, jol van oldozzuk fel, de most belesett vagy nem esett bele?
(Kiveve ha olyan mint a Dobos Sandor kepe: ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes...)
gyónás jön.
Az elemzés lemaradás okairól: 1. influenza, 2. aztán fosósvírus, 3. aztán alapítványszervezés és buliszervezés. Most fogom majd felfenni a fonalat és behozni a lemaradást.
Ja, és még annyit, hogyha áttér vagy csobban a kutya, és le van kapva, fel sem merül bennem ez a kérdés. Akkor a dokumentált tény elviszi a figyelmemet, és marad a mozgásfázis.
(Jó ez az elemzéses lemaradás, tényleg, és hogy van idő még elmélkedni a fotókon ismét!)
Tudom már, hogy mi az ami nekem elejétől fogva tetszik e sorozatban, annak ellenére, hogy szemmel láthatóan felrúgja kultúrkörünk kronológiai igényét. Mégpedig ez a sorozat most a jelenből a múltba visz vissza. És ezt nem titkolja. Éppen hogy nem mozgóképszerűen mesél, mert nem mozi. Van egy állapotunk, és annak vannak előzményei, és nem pedig van egy történetünk, és van annak valamilyen jövőbeli kimentele. Ettől válik roppant izgalmassá ez az ív amit megtesz a kutyus. Filmszerűen gondolkodva lényeges lenne, hogy mi történik majd, persze. De itt egy hihetetlen fontos különbséget érzek: rámutat a fotográfia eszközével, hogy a jövőbeli történeteket kitalálhatjuk, de az nincs! Egyszerűen nincs - csak eredet van.
A lépcsős eltolást technikai kényszernek érzem, bizonyára nem volt fenn és lenn már elég fozózott tér, de jól esett volna nekem is, ha esély sincs erre a lépcsőzetes kitérőre, és a saját környezetét látom (aztán ki tudja, éppen hogy ez csak egy fikció most...)
Szerintem az, hogy nem er at a kutyus az meg jo is lehet, mert lehet talalgatni, hogy ater-e. Engem viszont az zavar, hogy jobbrol balra ugrik a kutya. Gondolom a valosagban is jobbrol balra ugrott. Megtukroztem es nekem ugy sokkal jobban tetszik, ambar nem tudom egy tukrozes az belefer-e abba ami meg etikus. A fizikai hozzanyula azt ertem, hogy OK, hiszen utana mar azt fenykepezem ami van. A nyilvanvalo photoshop az OK, hiszen nyilvanvalo, nem hazudik az ember a nezo szemebe. egy tukrozes viszont olyasmi ami amirol a nezo nem fog tudni, tehat egy mas szintu atveres. Arrol nem is beszelve, hogy a tukrozott es az eredeti kepen mintha nem is ugyanaz a kutya lenne. A tukrozott kepen raadasul ugy latszik, hogy meglesz az ugras, ezen az eredetin meg valahogy ketsegesnek latom.
Tenyleg, ha mar itt tartunk: csobbant vagy siman megvolt?
Köszönöm az elemzést!