Csücskei? Heló. Hát megvannak azok!

Igen! A cicák így szoktak előfordulni!
Tótágast támaszkodva, fejet vágva mindehhez:)
Bár, tompább farokkal :)
Tapasztalt cicás vagyok, és kutyaállattal is rendelkezem, sőt olyan is megtörtént, hogy a Doszpot az én emlékeimre volt kíváncsi, miközben a körberajzolás folyt.
Srácok, játszatok mást :D!
Tényleg, miért hiányoznak a cica csücskei?

Mindjárt én rajzollak körbe téged, méghogy kutyát... :P

GG, te az én macskám ne akard Doszpottal körberajzoltatni, jó? Kutyát, azt igen, de macskát...

Nekem ez olyan amfora-macska, olyan kicsit megkopott, ógörög vázafestmény-macska. :)
Tény, hogy van egy érdekes alaphangulata, tetszik.

Tetszik, bár nekem egy kicsit szűk.
Kicsit azért mozog bennem egy olyan, hogy a Doszpot Péter biztos körberajzolná krétával, de lehet, hogy ezt csak a modell hozza ki belőlem. Egyébként úgy is érdekes lenne.

Gábor, köszönöm!

Tamás, megnyugtattál :)

Remélem, ha nekem jó, akkor neked is jó.

Szia Zsolt!
Igazából nincs kifogásom a mobilfotókkal, legalábbis ha az egy kattintásos felvételkészítésen túlmutat a kép. Ez pedig jócskán így tesz, van benne valami plusz, amit éppen felém a lentebb leírtak formájában jött át. Igazából a kép készítésének eszköze jóformán lényegtelen, ha olyan formában születik meg a kép, ahogy te megálmodtad. Lehet ez mobil, polaroid kamera, lyukkamera, síkfilmes csoda, vagy akár a legmodernebb dslr gép is. Kép a lényeg. Azt hiszem hogy az előzőből lemaradt egy lényeges dolog. Gratula a képhez!

Tamás, köszi, ez most nekünk akkor jó? :)

Gábor, a mobilos fotózás alapvetően jegyzet, aztán meg nekem a polaroid ikertestvére, de végül is van abban valami, ahogy tapasztalom, hogy ha kiismered, hogy mit tud, akkor már tudsz rá "tervezni", hogy milyen eszköz, akkor ez mire lesz jó, vagyis ezt is lehet úgy használni, mint bármi más eszközt, hogy nem kapásból és nem talált kép, hanem tervezett. Igyekeztem, mert itt lett volna mód mert a macska a melegtől kifeküdt, tehát hozhattam volna gépet, de nem, mert itt nekem kellett az, amit a mobil csinál.

Érdekes dimenziókat feszegetsz ezzel a képpel, valahogy elveszik számomra a térérzet, és csak zuhanok, de hogy fel vagy alá, az már nem világos. És hát nincs támpont, vagy inkább nem szeretném észrevenni a támpontokat, a valóság dimenzióit, mert hirtelen megszűnik káosz, és hirtelen a konyhában találom magam, ezzel a tündéri kandúrral. De aztán ki tudja, hogy mikor ragad el ismét a képzelet világa.

Zsolt, nekem ez tömény képzőművészet!