Bevallom, nem nagyon értem ezt a kompozíciós megoldást. Az épületek szépek, bár makettszerűek, a fű is szép, a tónus is rendben van, de valahogy az egész nem áll bennem össze. Valószínű hogy a kamera nézőpontjának megválasztása lehet a ludas. Azt nem tudom, hogy a valóságban megoldható lett volna vagy sem az, hogy egyszerre érezzem a fűben bujkálást és a terep szemlélését, mert van ebben egyfajta megfigyelői érzet, mintha az ellenség akarná bevenni a várat, de ahhoz meg túl steril és szép, hogy ez az érzet megjelenjen. Nem tudom, tényleg nem. Ez most kifogott rajtam, hogy megmondjam, mit hogyan kellett volna. Mert az is bajom, hogy a horizontnál a vágás olyan esetleges, szóval talán, ha az egész nem akar korrekt lenni, akkor lehet, hogy a személyességével hatásos lehetne. (hegyi)